Életre szóló minták és a Virág család kalandjai

Október 10.

Vito Corleonénak igaza volt. A legfontosabb a család. De tényleg. Az iróniát félretéve, ebben a töredezett, bizonytalan világban meg pláne. És persze az alkalmak, az együttlétek, valamint az ünnepek, amelyek elkülönülnek a hétköznapoktól. A mediterrán népek tudják ezt remekül. Az olaszok, görögök, törökök. A hegyeik között ugyanúgy, mint a tengerparton. Ha megnézünk például egy török étkezést mondjuk vasárnap délelőtt, az maga a csoda. Rengeteg falatka, kencék, asztal felett szüntelenül átnyúló kezek és folyamatos beszélgetés. Számomra a legszörnyűbb magyar közmondás a magyar ember evés közben nem beszél. Miért? Összetartás. Egyszer egy török ember, aki valóban számontartotta mind a negyvenkét unokatestvérét azt mondta nekem, hogy náluk elképzelhetetlen, hogy egy idős ember magányos maradjon. Mindezt szerencsés esetben gyerekkorunkban tanuljuk meg és a minta végigkísér egész életünkben. Nemrégiben elolvastam egy tanulmány bizonyos részleteit, melyek szerint amennyiben a családi vacsorák kimaradnak egy gyerek életéből, olyan mentális sérüléseket szenved, amelyek miatt később nem kívánatos viselkedési minták alakulnak ki és még boldogtalanabb is lesz a tetejébe. Magam meglehetősen szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy azért lesz valakiből rablógyilkos, mert rondán nézett rá a tornatanár és egyébként is már a nagyapja elintézte a sorsát Doberdónál, de ezt hajlamos vagyok elhinni. A The Little Potato Company és a OnePoll által publikált írásból többek között kiderült, hogy az elmaradt közös étkezések összefüggésbe hozhatók az elhízás, a kábítószer-használat és az étkezési zavarok magasabb kockázatával. Arról már nem is beszélve, hogy a családi események bővítik a gyerek szókincsét és jót tesznek az olvasási képességekkel is. És akkor még ott van a kommunikáció, a szemkontaktus elsajátítása és sorolhatnánk. A baj meg az, hogy ezek az események a fejlettnek mondott nyugati társadalmakban egyre ritkulnak, miként a fentebb említett olvasás képessége és gyakorlása is. Papíralapról, betűket, erről beszélek. Ez szintén gyerekkorban dől el és manapság már irgalmatlan nyomás alatt. Sokan nőnek úgy fel, hogy az otthonukban nem láttak egy darab könyvet sem, viszont mindenki veszettül nyomkodja körülöttük az analfabetizmus szülő-és melegágyát, a mobiltelefonját. Ezért aztán nem lehet eléggé hangsúlyozni a mesék, a mesemondás, meseolvasás fontosságát. Persze az sem mindegy, hogy milyen az a mese. Hogy mit sugal, merre terel. Ez Finy Petra Almás pite (21. Század Kiadó, 2023) című mesekönyvének esetében egyértelmű. Ha nem lenne az mégsem, mindjárt ott az alcím, Mesék családi ünnepekről és együttlétekről. Mint ahogy az is elég egyértelmű, hogy a szerző amellett hogy pompás mesét szerzett nekünk, könyves ember. Nem tudom, létezik-e olyan, a rendezőnő példájára hogy könyvesnő, legyen hát egyszerűen könyvbolond. Az meg olyan veszélyeztetett élő és egyben szellemi lény, aki imád olvasni és erre bíztatja a ölyköket is. Ez meg rögvest az első mese első mondatából kiderül. Aztán a másodikból és a harmadikból is. Így. “Brúnó és Betti épp egy-egy könyvet bújt a könyvtárban. Brúnó olvasott, Betti a képeket nézegette egy albumban. Bébibaba is ott négykézlábazott a kisebbeknek való alacsony polc mellett, és legalább három lapozót sodort le a polcról.” A vagány nagypapa pedig, aki simán elvezeti a 17-es villamost, naná hogy könyvtáros. És a történet végén is megjelenik egy könyv, de hogy miként azt most nem spoilerezem szét. Aztán jön még tizennégy mese a Dezső nevű süntől, akiről persze kiderül hogy nem is Dezső, de ezzel még nincs vége, egészen a furcsa ételek ünnepéig. A Virág család (róluk szólnak a mesék) különös kalandjai szeretetreméltóak, akár maguk a figurák, Janikovszky Éva és Csukás Pista nyilván örömüket lelik bennük valamelyik mesebeli felhőn. A könyv maga egyfajta gyógyászati segédeszköz. A napló bejegyzés elején említett töredezett zűrzavarban egyenesen reményt keltő. Hogy az otthon, a kert, a család és a humor tényleg segít a bajban. Az almás pite szintén. Az viszont egyáltalán nem baj, hogy az öt pluszos célközönség közben kérdéseket is feltehet a felolvasónak. Hogy ki az a Petőfi vagy éppen Lázár Ervin. Ilyeneket vagy másokat, aztán majd haladunk szépen tovább. Finy Petra könyvét pedig visszük magunkkal, Bogdán Viki mesés rajzaival együtt.