Két éves kapcsolat – itt a vége

De miről is van szó? Egy két éve tartó kapcsolatról, mely a mai nappal lezárult, bár folytatódhatott volna, de a racionalitás felülírta. Kapcsolat, amiben nem ígértek egymásnak a felek soha semmit. Elmaradt az örök hűség, az örök szerelem, a csak te és senki más, meg a nélküled mit ér az életem. S azt hiszem, amennyire nem illik az érzelgősség, annál férfiasabb, ezért érthető, ha elárulom, itt nem egy nőről van szó. A szakítás tárgya – egy tárgy. Méghozzá egy igen jó, igen elegáns, sokat tudó, sokat nyújtó használati tárgy, lényegében munkaeszköz is, mely nem kevés felejthetetlen percet szerzett számomra, nem kevés esemény, kaland részese volt az elmúlt két évben. A tárgy ugyanis egy autó!

Talán így már érthető, miért kívánkoznak ki belőlem e sorok. Két éve került hozzám, s a mai napig használtam az ismerőseim által Óceánjárónak titulált hófehér Zafirát. Lényegében boldog voltam, amikor az enyém lett, akkor kellett, szükség volt rá, most meg úgy döntöttem (második autó volt őkelme), hogy eladom. Ma megtörtént.

Számtalan munkahelyi és saját autót koptattam évtizedeken át, lényegében – bár a javításhoz azért buta vagyok, de a szükséges teendőket, karbantartást, kisebb beavatkozásokat ha kell, elvégzem, típusválasztásban meg ragaszkodom a német precizitáshoz, az mindig bevált. Óceánjáró királynő csoda volt nekem azok után, hogy átvettem, s először hoztam haza. Megnézték, bámulták a szomszédok: de honnan, de miből, meg miért? – jött a kérdések özöne. Azért, mert megláttam egy kereskedésben sok-sok más társa között, fényszóróival rám kacsintott, mire osztottam, szoroztam, végül átvizsgáltattam és elhoztam. A színek csak annyiban befolyásolnak egy autónál, hogy világos, így jól látható legyen, nem ez döntött. A méret, a motor, a teljesítmény, az állapot, na meg az, hogy szállításban segítségemre lesz. Túl vagyunk azon is. Mint ahogy és épp ezért a szakításon is. Nem ejtek könnyeket, ő sem fog siratni, hisz emberi kreáció. Mégis, elbúcsúztam tőle a magam módján. Mint férfi egy – (király)nőtől. Csak picit másként, mert nem szerelem volt, elmaradt a csók, az ölelés...

Pótolhatatlan ember inkább van, de pótolhatatlan autó nem igazán, s még fogalmam sincs, „ki” lesz az utódja, lesz-e egyáltalán, mert van másik, igaz, picit (jóval) kisebb, picit idősebb, de a miénk, fogyasztását nézve viszont kedvezőbb, szűk helyekre könnyen beteszem, és olyan, mint a kezes bárány, szintén germán származású. Nem sürgős a döntés, a kicsike biztosan marad. A kicsike, aki most hatalmasat nő, egyedüli négykerekű szereplő lesz a jövőben.

De a naggyal a kapcsolatunk – majdnem szerelem volt…

Negyed öt van délután, s ma este még egy furcsa szituáció kibogozása, megoldása vár rám. Úgy érzem, az autó adás-vétel a maga teljességében a fél napos rohangászás, ügyintézés mellett is könnyebben lezajlott, mint ez a másik, muszáj megoldani kategóriájú feladat fog. Ez nehezebb lesz… de szerencsére érzelmek nem játszanak ott sem. Csak a józan ész.