A karácsony mozaikkockái

A karácsonyi hó

A karácsonyi hó nem olyan, mint a többi: nagy pelyhekben, finoman szitál alá, és barátságosan, simogatóan landol az izgalomtól kihevült arcokon. Nem képez akadályokat az emberek között, fehér csipkefüggönyével inkább összeköti őket, s könnyű haladást biztosító szőnyeget terít eléjük. Jótékonyan eltakar minden szennyet, minden feketeséget, s egy időre az emberi lelkeket is fehérré varázsolja.

A karácsonyi csend

A karácsonyi csend várakozással teli, csodát ígérő, titkokat sejtető, nem evilági. Olyan csend, amelyben jó lenni: dinamikus csend, amelyről nagy biztonsággal tudható, hogy benne az események jó irányban haladnak, mert kellemes meglepetések, csak titkon remélt örömök várnak ránk.  

A karácsony hangjai

Ezek a hangok nem törik meg a karácsony csendjét, hanem csak plasztikussá, tapinthatóvá teszik: felhívják rá a figyelmet.

Az aláhulló hó halk zizegése, tovasurranó léptek finom neszei, a láthatatlan angyal hallani vélt szárnysuhogása, a kintről érkezők lábcsoszogása, a fenyőhöz hívó csengettyű kedves, csilingelő hangja, elfojtott szavak, óvatos papírzörgés: ezek mind hozzájárulnak a jóleső ünnepi izgalom fokozódásához.

A karácsonyi szoba

Ez a helyiség a karácsony ünnepének központi helyszíne. Falai körülölelik a bent lévőket, arra ösztönözve azokat, hogy ők is ezt tegyék egymással. A karácsonyi szoba otthonos, meghitt, biztonságot nyújtó, fészekmeleg, reménységekkel teli.

Központi helyén a méltóságteljes, gyantaillatú, fénylő, titkokat tudó és rejtő fenyőfa áll, melynek aranyló csúcsa az ég felé mutat: emlékeztetve az ünnep lényegére.

A karácsonyi lélek

A karácsonyi lélek türelmes, megbocsátó, nyitott, szeretettel teljes: kész az isteni szeretet továbbadására, befogadására. Közel érzi magához Istent, ami kiemeli a hétköznapok szürkeségéből, egyhangúságából, nemtelen csatározásaiból: megnemesíti, felemeli az ünnep fénykörébe.

Már most kezdjük el felkészíteni lelkünket, hogy a jeles napon ilyenné tudjon válni!

Zámbó Zoltán, Kővágóörs