Utózöngék

A balatonfüredi költő és publicista, G. A. egy népi bölcsességet citált: Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten. Nincs ezzel semmi bajom, hacsak az nem, hogy ez is esetleges. Hétvégén egy szupermarketben, kivillantva fehér műfogsoromat, hiába mosolyogtam a pénztáros hölgyre, úgy lökte a pultra a műanyag ecetes flaskát, hogy az ételízesítő rögtön illatosan „könnyezett”. Ugyanezen a napon egy önkiszolgáló étteremben csaknem ezer forinttal szerettek volna megkurtítani, de résen voltam, mint Parker Pyne felügyelő a megoldásra váró eseteiben Agatha Christie könyvében. 

Apropó Parker. Múlt heti, év eleji dilemmám befejezetlen maradt, terjedelmi okokból lemondtam a három és féléves Annával eltöltött boldog órák folytatásáról. Következzenek ezek. Egykori füredi, vízműves kollégám az ünnepek után meglepett egy pink színű (a rózsaszín pasztell változata) Parker golyóstollal. Ő tudja, hogy kis alakú, vonalas iskolás füzetekbe írom a regényeimet. Régóta nem zavar, hogy irodalmár barátaim retrónak neveznek emiatt. Újságíró koromban is mosolyogtak rajtam a kollégáim, ugyanis ha megjöttem egy eseményről, nem egyből a számítógépbe, hanem kettévágott, használt géppapírok tiszta oldalára fogalmaztam tudósításaimat. Majd jött a gépelés. Hajdan tollmániás voltam, noha tudatosan nem gyűjtöttem az írószerszámokat, de ha egy megtetszett, megvettem vagy elkunyeráltam a gazdájától.

Az új, ajándék Parker kedves gesztus volt a barátomtól. Tulajdonképpen én lennék az adósa egy Parkerrel, mert évtizedekkel ezelőtt egy pincelőtéren a lőlap helyére rakta a tollát, melyet egy amerikai rokonlátogatáskor hozott magával. Noszogatott, hogy vegyem célba. Nem hitte, hogy eltalálom. Katonakorom óta jól lövök pisztollyal, így elsőre „derékba” kaptam. Szanaszét repültek a darabjai. 

A másik új évi öröm egy kötet. Ismerős győri hölgytől kaptam. Címe: Az élet értelméről. Szerzője az 1997-ben elhunyt osztrák neurológus és pszichiáter, Viktor E. Frankl. Bécsben mutatta be világhírű módszerét, a logoterápiát, melynek fókuszában az élet alapvető értékei, például szabad döntéseink állnak. 41 éves korában tartott előadásait találjuk a boldoguláshoz nélkülözhetetlen kötetben. Ezek egyikében a Füreden is megfordult Rabindranath Tagore indiai író, költő egyik verséből idéz: „Aludtam, és azt álmodtam: az élet öröm. / Felébredtem, és azt láttam: az élet kötelesség. / Dolgoztam, és azt láttam: a kötelesség öröm.” 

Megfontolandó útravaló, nem csak az új esztendőre.