Balatoni pulinóta Pite és Vacak módra

„Kedves hétvége! Ma szép időt hoztál nekünk, boldogan szálltunk be túrajárművünkbe, remélve, hogy rátalálunk a híres hídra, ami a Balaton széles vizén évszázadok óta átível. Legalábbis a népdal ezt állítja. Egészen Szigligetig utaztunk, gondolván, ott ősszel már a süllők is partra szálltak, biztosan ez a látványosság vonzotta őket is ide. Mikor azonban kiadós szaglászás és szaladgálás ellenére sem találtuk a hőn keresett hidat, Vacak egészen váratlan és meglepő dolgot cselekedett. Meglátván egy helybeli hattyút, nagy szökkenéssel utánaeredt, belecsobbant a Balatonba, s számára ismeretlen úszótechnikával igyekezett utolérni, hogy útbaigazítást és információt kérjen a meghökkent madártól. Ezen nemcsak a gazdik, akik hősies kiabálással próbálták az úszást életében először próbáló Vacakot jobb belátásra és visszafordulásra bírni, de még én is meglepődtem, s talán Vacak is, mert két-három méteres távolodás után visszafordult. Elképzelhető, hogy akkor fogytak el lába alól a biztonságot jelentő hatalmas kövek. Ez a kaland plusz és kiadós törölközősimit eredményezett szerencsés barátomnak az autóhoz visszatérve. Én persze nem hagytam szó nélkül, reklamáltam is, nehogy több törődést kapjon, mint én. Mikor az izgalom elmúlt, rádöbbentünk, nem értük el utazásunk célját, a híd rejtve maradt előttünk. Jöhetett hát hazafelé a mi pulinótánk a gazdi szabad fordításában, melynek címe: Balatoni pulinóta Vacak, Pite módra" – írta a kutyák nyelvét értő Dávid Barbara.

S íme az átköltés:

Széles a Balaton vize, keskeny a híd rajta.
Megpróbáltunk rátalálni, se híre, se hamva!
Kerestük-kutattuk, végül mégis abbahagytuk:
hazafelé harsány hangon világgá ugattuk.