Madárdal

2024.03.01. 18:20

Énekel az erdei pacsirta

A sombokrok között felkapaszkodva a Haláp-hegy bányáihoz, egy gördülékeny, csodaszép strófákkal ékesített madárdalt repít a levegőbe a szellő.

Vasuta Gábor

A felhagyott bányaudvar felső részén erdei pacsirta (Lullula arborea) énekétől hangos a táj. A magyar elnevezése kevésbé találó, hiszen nem a zárt erdők madara. Élőhelyei sokkal inkább a sziklás, köves, alacsony füves, bokrokkal és fákkal ritkán tarkálló területek. A bányaudvarok befüvesedett hányóit kedveli. 

Fotó: ifj. Vasuta Gábor

Hazánkba korán, gyakran február derekán megérkezik, költőhelyeit rögtön birtokba veszi, amelyet a hímek énekelve körberepülnek. A tojók néha már március végén a tojásaikat melengetik a fűcsomók védelmében. Az öreg madarakra jellemző, hogy a régi költőterületekre térnek vissza. Táplálékuk rovarlárvákból, lepkehernyókból és egyenesszárnyúakból áll.

Az őszi vonulása során gyakran kisebb csapatokba verődik, hazánk területét október végén hagyják el utolsó példányai. A telet a Földközi-tenger medencéjében töltik. A hatvanas években még a főváros közvetlen határában is költöttek erdei pacsirták, napjainkban az erősödő turistaforgalom következtében eltűntek innen az utolsó költőpárok is. Veszprém vármegyében örvendetes módon emelkedik a költőpárok száma, a számukra alkalmas élőhelyen egyre gyakrabban csendül fel tavasszal a pacsirtaszó. Magyarországon az erdei pacsirta védett faj, természetvédelmi értéke 50 000 forint.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában