Emlékművel tisztelegnek a háború áldozatai előtt Nemesgulácson

Az ünnepségen Horváth Gábor köszöntőjében felidézte a jelképes katonai parcella múltját. Amint elmondta, IV. Károly király szentesítette azt az 1917. évi hetedik törvénycikket, amely elrendelte, hogy minden település emléktáblán örökítse meg azok nevét, akik a háborúban életüket áldozták a hazáért.

– Magyarország a nagy háborúban addigi történelme során a legnagyobb veszteséget szenvedte el. Az ország több mint hárommillió hadra kelt katonája közül csak minden második tért haza otthonába. Számos családnak még az sem adatott meg, hogy hazai földbe eltemethesse hősi halottját, így felmerült az igény a legalább jelképes temetésre. Nemesgulácson a temetőben alakítottak ki parcellát az 1930-as években, ahova jelképes sírok kerültek hársfákkal. Az évtizedek múlásával azonban az emlékhelyen nyomot hagyott az idő. Az 1980-as évek közepe óta már csak a hársfák emlékeztettek a kis temetőre. A kicsi kopjafák közül kettőt sikerült fellelni, így tudtuk bizonyítani a Centenáriumi Emlékbizottság felé, hogy Nemesgulácson is volt egy ilyen temető. A rendszerváltás után már nem volt ildomos egy ilyen temetőről beszélni, a templomok falaira vésték fel szeretteik nevét az emlékezők, így történt itt is. Aztán ismét szabaddá vált az emlékezés, 2001-ben az országgyűlés törvényt alkotott a Hősök napja megemlékezéséről. A község vezetése pályázott, hogy jelképes I. világháborús parcellája lehessen a településnek. Az emlékbizottság támogatta a kezdeményezést. Úgy gondolom, azok, akik hazánkért áldozták életüket, a nemzet egészének hősi halottai. Emlékük megőrzéséről a nemzet egészének kell gondoskodnia – mondta Horváth Gábor, majd Nagy Rudolfné polgármesterrel együtt leleplezte az emlékművet, melyet Cséry Gergő plébános szentelte fel. Wildhoffer Józsefné verset mondott, közreműködött a Rézangyalok fúvószenekar.