Ünnepi mise a Szent Mihály bazilikában

Szentbeszédében a főpásztor a Szentlélek működéséről beszélt, arról, hogy mennyire nélkülözhetetlen a személyes megújulásban. A Lélek az, aki jóra vezet bennünket, megerősít és segít a küzdelmeinkben – mondta. Pünkösd után újra elkezdődnek a hétköznapok. Már megvan az erő, hogy mindazt, akik vagyunk, akikké lettünk, akikké formálódtunk az elmúlt időszakban, bizalommal tudjuk megélni a mindennapokban. Nem lehet okolni a körülményeket, saját képességeinket, nem lehet okolni semmit, mert mindent megkaptunk a megváltásban és a Lélek ajándékában. Ismerjük Istent, és Atyának szólíthatjuk. Ezért legyünk bátrak hétköznapjainkban, az egyház tanításában, s legyünk bátrak a közjó szolgálatában – biztatta a híveket az érsek.

Pünkösd a harmadik legnagyobb keresztény ünnep. Az ünnep elnevezése az Ószövetség koráig nyúlik vissza. Az Ószövetségben a mai pünkösdnek megfelelő ünnep zarándokünnep volt, amelyen Izrael fiainak meg kellett jelenniük Jahve színe előtt. Jézus korára az ünnep új tartalommal is bővült: a Sínai-hegyen kapott Törvény kihirdetésének emléknapja lett, ami az Egyiptomból való kivonulás után az ötvenedik napon történt.

Az Újszövetségben új értelmet nyer az ünnep jelentése: a Jézus feltámadása utáni ötvenedik nap, a Szentlélek eljövetelének napja. Pünkösdhöz három fontos esemény kötődik: a Szentlélek eljövetele, aki Krisztus megváltó művét beteljesíti és akinek eljövetelét Jézus búcsúbeszédében megígérte, az egyház alapítása, valamint az egész világra kiterjedő missziós munka kezdete, hiszen a Szentlélek erejével azok az apostolok, akik addig talán Izrael földjét sem hagyták el, szerte a Római Birodalomban hirdetni kezdték Jézus feltámadásának örömhírét. A II. vatikáni zsinat (1962–1965) liturgiareformja szerint pünkösd az ötvennapos húsvéti idő ünnepélyes lezárása.

A szentmisén koncelebrált Nagy Károly apát, kanonok, főszékesegyházi plébános és Felker Zsolt káplán.