Fotósként is megkerülhetetlen a helytörténetben

2021.05.27. 11:00

Babos János neve felkerült a pápai könyvtár emléktáblájára

A várost és eseményeit hosszú évtizedeken át megörökítő fényképész, Babos János neve felkerült a városi könyvtár helytörténész-emléktáblájára.

Laskovics Márió

Babos János fotográfus, fotóriporter névtábláját helyezték el a Jókai Mór Városi Könyvtár helytörténészek előtt tisztelgő emléktábláján szerdán.

Polovitzerné Antal Mónika szakmai vezető külön köszöntötte Babos János családját, illetve a Várostörténeti Honismereti Kör tagjait. Mint fel­elevenítette, 2018 februárjában avatták fel az emléktáblát tizennégy névvel: Erdélyi Gyula, Fejes Sándor, Heitler László, Huszár János, Jelencsik Sándor, Kövy Zsolt, Mi­thay Sándor, Nádasdy Lajos, Németh Tibor, Rajczi Pál, Somfainé Pados Mária, H. Szabó Lajos, Szalai Antal és Tungli Gyula.

– Talán nincs olyan ember a városban, aki ne ismerte volna Babos Jánost, aki több ezer pápainak készítette el az igazolvány- és tablóképét. A város minden pontján fotózott, melyek a városról szóló kiadványok lapjait díszítették. Minden jelentősebb eseményen ott volt, megörökítve a megismételhetetlen pillanatot. Az emléktábla a munkásságára emlékeztet – mondta Polovitzerné Antal Mónika.

Áldozó Tamás polgármester felidézte a felsoroltakhoz fűződő emlékeit, kiemelve, hogy ezen évtizedekből Babos János sok közös élményt jelent számára, az elmúlt évekből pedig két nehéz időszakot.

Hermann István nyugalmazott könyvtárigazgató és Áldozó Tamás polgármester helyezte el Babos János névtábláját az emléktáblán Fotó: Laskovics Márió/Napló

– Az első az volt, amikor megtudtam, hogy mi történt vele, kórházba került és elment. A második a temetés, ahol beszédmondásra kértek fel. Most, túl a búcsúzáson, de még nem túl a gyászéven, azért jöttünk össze, hogy arról beszéljünk, milyen jó volt együtt. Jancsi megtisztelt azzal, hogy a barátai közé fogadott. Sokat dolgoztunk együtt, sokszor kisegített engem. A legközvetlenebb akkor volt a kapcsolatunk, amikor én voltam a pápai újság főszerkesztője, ő pedig a fotóriportere (a helyi lapoknak). A maga bohém, látszólag néha tán felszínesnek tűnő módján, mely mögött mindig mély gondolatok, érzések húzódtak, nagyon fontos, lényeges dolgokat tudott megüzenni, kimondani. Mindenki úgy őrzi szívében, mint egy kedves ember, akivel jó találkozni az utcán, akivel jó együtt dolgozni, akinek jó az ismeretségi körébe tartozni – fogalmazott Áldozó Tamás, aki a fotós ötvenéves életművét képező több tízezer darab fényképet kirakóshoz hasonlította, melynek rendezése a város feladata lesz, hisz Babos Jánosé mellett benne van a város élete is.

Hermann István nyugalmazott könyvtárigazgató elmondta, az emléktábla László Szabolcs ötlete nyomán valósult meg. Jó volna, ha nem, de az élet rendje miatt idővel szaporodni fognak a nevek rajta.

– Nem elég, hogy valakinek kiváló fényképezőgépe van, ezenkívül valamiféle többlet kell, amit a fotós tud hozzáadni. És ez az érzék Babos Jánosban megvolt, tudta, hogy mit és hogyan kellett lefotózni. Közel hatvanéves munkássága dokumentáris jellegű a város történetében, sokszor olyan épületeket, korszellemeket idéznek meg a fotói, melyek mára eltűntek – osztotta meg Hermann István.

Az avatóünnepség állófogadással ért véget.

Ezek is érdekelhetik

facebook comments widget