Emlékkövet a honvédnek

Navracsics Tibor miniszter köszöntőjében a forradalom és szabadságharcra emlékezett és méltatta a hősök helytállását. Amint mondta, óriási, kollektív teljesítmény volt, amit mai példaképeink a túlerővel szemben tettek. Leszögezte, hogy bár csupán egytucatnyi ismert vezetője van a forradalomnak és szabadságharcnak, de minden egyes résztvevőre emlékeznünk kell e napon. Tiszteletre méltó, hogy még Raposkán, e kis faluban is mindenki hozzájárult a maga módján a forradalomhoz.   

Hangodi László történész beszédében Joó Ignácra emlékezett, aki 1830-ban született Somlóvásárhelyen. A honvéd már 18 évesen lovas honvédtüzérnek állt, Damjanich tábornok seregében küzdött, és a világosi fegyverletételt követően is katona maradt. 1854-ben hazaérkezett szülőfalujába mint obsitos tüzér, azonban pár hét múlva már lovas csendőrnek állt. Házasságkötését követően Raposkán élt, kilenc gyermeket nevelt fel feleségével, és élete végéig, 101 esztendőn át jó egészségnek örvendett. 

Bolla Albert polgármester arról beszélt, hogy az önkormányzat mindig fontosnak tartotta és tartja ma is az elődök emlékének megőrzését. 

– 2014-ben alakítottuk ki a temetőben a Hősök kertjét, ahol az I. és II. világháborús emlékkövek mellett felállítottuk az 1848/49-es forradalom és szabadságharc helyi hőseinek emléket állító kopjafát is. Ma a legutolsó 1848/49-es magyarországi honvéd, Joó Ignác pályázati támogatással elkészült emlékkövét avathatjuk fel – mondta a polgármester, és köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik munkájukkal segítették az újabb raposkai emlék megvalósulását.  

Az ünnepségen közreműködött a Batsányi Népdalkör, az emlékkövet Beke Zsolt plébános áldotta meg, majd a miniszter, a polgármester elhelyezte az emlékezés virágait a kopjafánál, valamint Joó Ignác leszármazottjával, Czanka Szilveszterrel együtt megkoszorúzták az emlékkövet.