Kórustag évösszegzése: hétköznapjaink összhangzattana

„Az emberiség történelme folyamán évezredeken át a túlélés záloga volt, hogy a felmerülő nehézségekkel egymást támogatva, közösségben küzdjünk meg, és ünnepeinket is így éltük meg. Manapság viszont már szinte mindent elintézhetünk úgy, hogy az orrunkat sem kell kidugni a kényelmes, meleg lakásból, sokan a munkát is otthonról végzik. A családtagokkal, a barátokkal, az ismerősökkel, a kollégákkal történő kapcsolattartás is nagyrészt átterelődött az online térbe. Nincs feltétlenül szükség arra, hogy térben és időben együtt legyünk. Az év végéhez közeledve aztán mégiscsak – szerencsére – egymást érik a közösségi események. Céges vacsorák, adventi gyertyagyújtások, vásárok forgataga, közös forralt borozások, majd az ünnepek alatt a családi és a baráti összejövetelek. Mintha individualizálódó, az egyént előtérbe helyező világunkban ilyenkor akarnánk még gyorsan pótolni, amit egész évben elmulasztottunk" – fogalmazta meg év végi gondolatait kérésünkre a Zirci Városi Vegyeskórust működtető Bakonyi Harmóniák Kulturális Egyesület elnöke, Péczi Katalin. 

Ebben az időszakban a kórus hagyományos karácsonyi koncertjére is könnyebb kimozdítani az embereket. Év közben jó, ha ötven-hatvan tagú közönség kíváncsi egy-egy hangversenyükre, de ilyenkor rendre telt házas a zirci bazilika, ami csaknem kétszáz embert jelent. Mert ma még – szerencsére – nincs olyan technika, ami a helyben megélhető élményt közvetíteni tudná. 

„A barokk tér atmoszférája, a fellépők izgalma, koncentrációja, a felcsendülő dallamok közönségre gyakorolt hatása, a felőlük visszaáramló finom jelzések, mosolyok, csillogó szemek; sokszor még a levegőt is együtt veszik az énekesekkel, így a koncert végén együtt él, lélegzik, rezeg minden és mindenki, aki jelen van. Ez az érzés feltölt énekest és hallgatóságot egyaránt" – hangsúlyozta Kati.

A kórustagok számára persze a közösségben megélt élmények nem korlátozódnak a koncertek perceire, hiszen hetente találkoznak, mert kórusban énekelni még mindig csak úgy lehet, ha együtt, egy helyen vannak – szerencsére, bár ennek online megoldására már tettek kísérletet néhányan a világhálón. 

„Míg hetek, néha hónapok alatt összeáll egy-egy műsorunk, sokszor találkozunk. S ha már személyesen találkozunk, másra is adódik alkalom. Próbák előtt-után tavasszal palánták, az őszi időszakban alma, dió, gesztenye cserél gazdát. A gyakorlásokra jövet-menet vagy éppen az utazások alatti beszélgetések jó alkalmat teremtenek a személyes kapcsolatok elmélyítésére, így annyira nem meglepő, hogy többen a kórustagok között találnak támaszt betegség idején, segítséget a kerti munkákhoz vagy a diótöréshez, de kisebb rétesworkshopot is tartottunk már. Mert egyedül is sok dologra vagyunk képesek, de generációkon átívelő és ma is megélhető tapasztalatunk az, hogy együtt még többet tehetünk. Vigyázzunk a még működő közösségeinkre!" – summázta a 2024-re is érvényes üzenetét Katalin.