A holokauszt áldozataira emlékeztek - „…a füst sem halványult el…”

Az ünnepségen megjelent Ferenczi Gábor polgármester és helyi képviselő-testületi tag, illetve az új önkormányzati ciklus képviselőjelöltjei közül néhányan. A szertartást, a megemlékező beszédet idén is a budapesti/győri Totha Péter Joel rabbi tartotta, s egyben a kántori teendőket is ellátta. Jöttek messziről is az emlékezők, hiszen Veszprémbe, Győrbe, Pápára, Budapestre is kerültek a meggyötört családok leszármazottai.

Az érkezők elsőként elhelyezték az Emlékezzünk szeretteinkre feliratú emlékfal előtt a szeretet virágait. Pillantsunk bele a márványba vésett zsidóság névsorába. Ajka városnév alatt: Anchalzer, Buchwald, Ney, Krausz. Krausz Magda csak hat évet élt. A Selzer családból Gáborka négyéves, Tamáska csak féléves volt. Az ajkai névsor végén olvasható Schwarcz, Steiner, Weiler családok tagjai is füstté lettek. Apácatornáról a Guttentag családból három fő, Rosenthaléktól a 87 éves férj és 84 éves felesége veszett oda. Grünbauméktól a szülők sosem jöttek vissza. A férj 66 és neje 52 évesen, de két fiuk, Imre (24) és Jóska (19) is a náci barbarizmus áldozatai lettek. Egy fiuk, Endre – aki később a Tornai nevet vette fel – élte csak túl a poklot.

Devecserből száznál is több név szerepel: Beck, Berán, Bíró, Böhm, Braun, Edelmann, Fried, Grossmann, Grünwald, Hercz, Kerzler, Kirchner, Kohn, Kollin, Krausz, Lasz, Liezer, Mautner, Nay, Rehberger, Reininger, Rosenberg, Róth, Siklós, Schreiber, Schwarcz, Steiner, Széphegyi, Tihanyi, Ungár, Weisz. Kirchner Bözsike csak tíz évet élt. A Kollin famíliából 14 fő veszett oda. Schwarcz Andráska csak egy évet élhetett. Áldozat lett a kitűnő fényképész, Siklós Géza (62 év) és a neje (60 év) is. Siklós Gézának sok korabeli fotót köszönhet Devecser és az egész környék. Nagypiritről a Sonnfeld családot, szülőket és két lányukat, Máriát (34) és Rózsit (31) hurcolták el a halálba. Somlószőlősről Buchinger Ödönt és feleségét, két fiukat, Salamont (34) és Frigyest (31) vitték Auschwitzba. Ugyancsak áldozat a Blumenthal Salamon egész családja, és a Herkovits, Hoffmann, Kostolitz, Lőwy család több tagja. Somlóvásárhelyről Abelesz, Kohn, Hirschler, Plechner, Weltner nevű embereket hurcoltak el. A legidősebb vásárhelyi Hirschler Józsefné (82) volt, a legfiatalabb, Weltner Julika mindössze 11 éves. Csögléről 16 főt vittek a halálba a Bodner, Kaufmann, Brettner, Jakab, Krausz, Vogel családból. Bodner Elvira csak egy évet élt. Abban az időben a Devecseri járáshoz tartozott Halimba is. Onnan Preisachékat, Weisz Árpádot (61) és feleségét (50) hurcolták el. Preisach Miklós 14, húga, Vera hatéves volt.

A rabbi emlékező beszédében elmondta, hogy a Devecseri járásból mintegy ötszáz embert gyűjtöttek be a pápai gettóba a csecsemőktől az aggastyánokig.

Totha Péter Joel rabbi az alábbi mély gondolattal kezdte a megemlékezést: „Megbocsátani, jóvátenni, elfelejteni is lehet, de ami a holokauszt során velünk történt, azt sem megbocsátani, sem jóvátenni, sem elfelejteni nem lehet.” Gerjesztett gyűlölet volt jelen, ami kapcsán 600 ezer magyar zsidó testvért hurcoltak el. Az Auschwitzba vezető út gyűlöletből épült, de közönnyel volt kikövezve, emlékeztetett a rabbi a tényekre. Iszak Hermann hegedűművész kapcsán elmondta, hogy a zenésznek – technikai ok, egy húr elpattanása miatt egy ízben – három húron kellett végigjátszania a hangversenyét. A közönség ebből semmit nem érzékelt. A művész a koncert végén ezt mondta: „Az életben néha muszáj azzal zenélni, ami megmaradt.” A zenész megesküdött, hogy soha nem hallgat, ha emberek szenvednek. A holokauszt itt van velünk, a füst sem homályosult el, ahogy az égboltra felszállt. A zsidó kis nemzet, de lélekben nagy. Küzdjünk egy olyan világért, ahol szörnyűségek nem fordulhatnak elő, fogalmazta meg a rabbi. 

A szívszorító emlékezés végén az odaveszettek emléktáblája előtt elmondták a gyászoló kaddist. Az ima hangjai szomorúan szálltak fel az égig. Az erőszakosan megsemmisített emberek porai már nyolcvan éve az univerzum részei. Nyugodjanak békében!

Tudni kell, hogy a zsidótörvények elfogadásával, folyamatos érvényesítésével apránként elvették a zsidó lakosság létfenntartáshoz szükséges lehetőségeit. A cégtáblákat levetették, írógépet, kerékpárt, fényképezőgépet be kellett szolgáltatniuk. A telefonjaikat is kikapcsolták. Még az orvosokét is, ha zsidó volt a készülék tulajdonosa. „A két községben (Ajka, Devecser) így 21 telefonkészülék szabadult fel” – írja a tényeket a Devecseri Ujság 1944. április 8-ei száma. Devecserben Belák Endre főszolgabíró még „szorított” egyet hatósági erőszakkal az amúgy is szigorú előírásokon a helyi zsidók ellen. Túlzott buzgalmára az utókor nem lehet büszke.

Végezetül Villányi Tibor, a Győri Zsidó Hitközség elnöke, az emléktábla ötletének tulajdonosa lépett a mikrofonhoz, és hívta a jelenlévőket, hogy vonuljanak át a volt zsidó templomhoz az emléktábla leleplezésére. Az emléktábla-avatás megrendítő apropója, hogy idén nyáron nyolcvan éve már annak, hogy elindultak az első vagonok Auschwitz felé…

A volt zsidó templom – vallási feladata már nem lévén – oktatási funkciót kapott. A Máltai Szeretetszolgálat szakközépiskolai képzést folytat már egy évtizede a régebben is az oktatás szolgálatában állt épületben.

Elsőként Totha Péter Joel rabbi szólt, felidézve, milyen aktív hitélet, kultúra volt jellemző az időben a devecseri és a járásban élő zsidóságra. Négy felekezeti alkalmazott és egy szolga segítette a mindenkori rabbit, a zsidó közösséget. Iskolájuk is volt, felekezeti tanerővel. Nőegylet is működött nemes célokért. Már 1770-ben is létezett ez a szerveződés, ami akkor Szent Egylet címet viselt. Felsorolt néhány itt szolgáló rabbit is: Linksz Izsák (1869–1944, Auschwitz), Deutsch Gábor főrabbi (1909–1944, Auschwitz). Megemlítette, hogy a zsidó templomot, aminek építését a zsidó családok saját forrásból finanszírozták, a győri főrabbi, Fischer Gyula (1861–1944, Sárkeresztúr, Budapest) avatta fel. Zárásul összegezte Totha rabbi, hogy a múlt tisztelete a jövő iránti felelősségvállalás is egyben.

Ferenczi Gábor polgármester Devecser közössége nevében szólt arról, hogy az emlékezésé, a gyászé ez a jeles alkalom. Sajnálattal jegyezte meg, hogy ma már nem tarthatjuk számon Devecserben a zsidó közösséget a holokauszt borzalma miatt. Számokkal érzékeltette a zsidóság jelenlétét, hiszen 1929-ben a 4233 devecseri lakosból 256 tartozott a zsidó felekezethez. Az 1848/49-es szabadságharcban is a devecseri honvédek között számos zsidó katona is szolgált. A nagy háborúban a hatvan besorozott izraelita fiatalból tizenkettő esett el a magyar hazáért. A polgármester megfogalmazta, az utókor kötelessége, felelőssége, hogy ne történjenek meg hasonló szörnyűségek. Majd a rabbival közösen leleplezték az emléktáblát, melyen a zsinagóga stilizált rajza mellett az alábbi szöveg olvasható: Az egykori zsinagóga falai emlékeztessenek az 1944 júniusában Devecserből és környékéről a halálba hurcolt, közel 500 zsidó vallású nőre, férfira és gyermekre. Állíttatta: Devecser Város Önkormányzata és a túlélők leszármazottai 5784/2024 (az 5784 a zsidó/héber időszámítás szerinti naptári évet jelenti).

M. Mester Katalin Devecser