Mit üzen a mának Batsányi János?

Utóbbi május 12-i bemutatása a járvány miatt ugyan elmaradt, valószínűleg csak decemberben lesz. Azonban a könyv – igényes kivitelben, gazdag tartalommal, sok korabeli dokumentummal illusztráltan – az évfordulóra megjelent. A kiadvány és a színdarab szerzője N. Horváth Erzsébet helytörténész, író, vele beszélgettünk.

– Nagy megtiszteltetés ért, amikor Varga Károlyné, az egyesület alelnöke megkeresett azzal, hogy írjak egy színdarabot Batsányi életéről, és dolgozzam fel a közel 150 éves tapolcai Batsányi-kultusz történetét. Csak tetőzte az örömömet az, hogy a műveimet könyv alakban is megjelentették. Bevallom őszintén, tizenévesen nem igazán szerettem Batsányit. A tankönyvben található néhány mondatos életrajzon és három-négy művén keresztül kellett eljutni ahhoz a felismeréshez, hogy Tapolca „lánglelkű szülötte” volt az a forradalmár költő, aki versben elsőként üdvözölte a francia forradalmat. A rab és a madár című alkotása pedig a szabadságról szóló lelkes vallomás.

Egyetemistaként sem került hozzám sokkal közelebb szülővárosom költője, az általa közvetített üzenetekre még akkor sem voltam fogékony. Nem találtam meg bennük azokat az igazodási pontokat, amelyeken keresztül korunk, sorsunk, gondolat- és hangulatvilágunk egy-egy mozzanatára ismerhettem volna. Lassan jött a felismerés – vallja N. Horváth Erzsébet. – Igazságtalan voltam azzal az emberrel, költővel, akinek több mint egy emberöltőt kellett várnia az elismerésre, és azt is csak a halála előtt két évvel, a linzi száműzetésben, egy levélben kapta meg. Nem csoda, hogy válaszra sem méltatta… Egy emberöltő… Még kimondani is sok annak, aki tudja, hogy az élet egyszeri és megismételhetetlen.

Batsányi sorsa az úttörők sorsa volt. A fények és árnyak örök vonzásában és taszításában élte le az életét. Vezetésre termett, de korán kiütötték kezéből a vezéri pálcát. Szabadságvágyáért börtönt kapott. Attól a pillanattól kezdve, hogy fel- és megismertem értékeit, minden róla szóló mondatommal megkövetem őt – hangsúlyozza a szerző.

– Életének utolsó napjairól már 25 évvel ezelőtt színdarabot és filmet írtam, rendeztem. A Batsányi-emléknapok keretében elhangzott előadásaimban meggyőződéssel idéztem a magyarságról vallott látnoki gondolatait: „A magyarság szükség és érték. Muszáj hát jónak lenni, cselekedni, emberit, magyart. Sietni kell, nehogy kihulljunk az idő rostáján és szétszóródjunk, mielőtt Hazánk Temploma felépül.” Bemutattam az úttörő nyelv- újítót, és a ma is időszerű sajtóetikai, a „hírközlők” felelősségéről vallott nézeteiről is beszéltem – idézte a múltat N. Horváth Erzsébet, majd a színdarabról szólva elmondta, hogy a most megírt mű a költő életútját kíséri végig keretes szerkezetű, visszatekintéses módszerrel.

– A Bilincsben is szabad vagyok hőse az a Batsányi János lett, aki akár ma is élhetne közöttünk. Több mint két és fél évszázad távolából is ismerős a napi harca: megélhetésért, elismertségért, megbecsülésért, az igazáért és nem utolsósorban a szeretetért. A „hiába-mégis” attitűdje évszázadnyi távolból is összecseng a költőutód Ady Endre magatartásával. Vele rokonítható kitartása, konoksága. Batsányi elszigetelődése, magányossága nagyon sok azonosságot mutat nemcsak a XX. századi ember „bezártságával”, de a most élőkével is.

Az embert alakító-bezáró-kizáró falak egyike a lélekből építkezik. Batsányit a „falépítő” szerepére szinte determinálta a nagyon is „modern” egyénisége. Különleges szerepet kap a színdarabban Batsányi és Baumberg Gabriella szerelme – teszi hozzá az írónő. – A harmincas éveik végén jártak, amikor megismerkedtek. Mindkettőjük mögött volt már egy vállalható szerelmi múlt. A friss ízű, szenvedéllyel teljes levelezésüket, szópárbajaikat a mai kor embere is megirigyelhetné.

Mindig is foglalkoztatott az a kérdés, hogy kudarcok, árulások, veszteségek, tragédiák szakadékain keresztül miként lehet rátalálni arra az ösvényre, amely önmagunk megőrzéséhez vezet. Batsányi János örök érvényű, a színdarabban is elhangzó üzenete erre is választ adott – hangsúlyozta N. Horváth Erzsébet a költőt idézve: „Az életemet elrabolhatja az emberek hatalma, de jó lelkiismeretem nem! Bilincsben is szabad vagyok! Nálam a tisztesség, a becsület, az igazság! Mindaz, ami az életet életté teszi.”