Színek és formák titkos rezgése Tarczy István képein

A kiállítást maga a művész nyitotta meg. A Balatonalmádiban élő festő 1997–2002 között volt a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatója, ahol Tölg-Molnár Zoltán osztályában sajátíthatta el a festészet rejtelmeit. A mostani tárlatra a Quantum of Sound című sorozat főleg kisebb méretű darabjaiból válogatta össze a művész a bemutatásra szánt képeket.

A szellős elrendezés nagyszerűen kiemeli a válogatott színekből felépülő kompozíciókat. A sötétsárga, világos türkiz, lilásrózsaszín, világoskék, világosvörös és egyéb, világosra tört okkerek és zöldek határozott és precíz felsorakoztatása, különféle formákba szorítása alakítja barátságossá, könnyen befogadhatóvá a műveket. Azonban a festményeken ne is próbáljuk az ismerőst, a mindennapit felfedezni, hiszen a kiállító maga mondja: „a festőművész valójában egy médium, aki valami kimondhatatlant próbál megjeleníteni a vásznon. Nehéz ezt a folyamatot körülírni, mert inkább csak érzem, és nem teljesen értem.”

Mondhatjuk tehát, hogy a képekről felénk vetülő színformák hatása indít titkos rezgést bennünk, amit megmagyarázni nem tudunk ugyan, mégis jó, és talán ismerős is. Ha nagyon keresgélünk, és találni szeretnénk valami megmagyarázhatót, akkor beleláthatunk a formakompozícióba felnagyított és kivágott táj- vagy természetrészletet.

Megszakadt, ismétlődő, újrainduló, majd egybeérő utakat, felülnézetből városrészleteket mesebeli megvilágítással, vagy akár a padlóra felfestett tánclépések sokaságát. Ez utóbbi akár igaz is lehetne, hiszen a tangó műfaját művelő művész így vélekedik: „A táncban a zene, míg a festésben a megfesteni kívánt kép szívbéli egysége a szervezőerő, hogy adott pillanatban milyen véletlen lépéseket tesz- nek a táncosok, míg a festészetben a színek keverése közben születik meg egy önálló képi világ.”

Vagy így, vagy úgy, de mégiscsak sokat segít a képek címe: Quantum of Sound – A hang mennyisége. De jó-e, ha lefordítjuk a címet? Azt hiszem, hogy nem. Az eredeti kifejezés talán tisztábban kifejezi, amit éreztet.

A kiállított képek története sem kézzelfogható, hanem csupán az emberi lélek kimondhatatlan világa leli meg bennük azt a felsőbb értelmet, amit a művész közvetít.

A kiállítás június 22-ig látogatható.