Kádár Tibor festőművészre emlékezünk

Hetvenöt éves korában elhunyt Kádár Tibor festőművész. Ma temetik a Vámosi úti temetőben.

Balla Emőke

20210922 Veszprém Dubniczay palota Kádár Tibornak nyílik kiállítása Metamorfózis címmel Fotó: Pesthy Márton PM Veszprém Megyei Napló

Kádár Tibor 1946-ban Kolozsváron született, ott szerzett diplomát 1971-ben a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán. A fiatal festő először Marosújváron, majd Kolozsváron tanított. Nagy hatással volt rá pályaindulásakor Kalotaszeg látványa, kultúrája, a közvetlen látványbenyomásokból kiemelkedve szimbolikus, metaforikus festői világot teremtett, amely fokozatosan egyre drámaibb megjelenésűvé vált. 1988-ban családjával telepedett át Magyarországra. 1990-től haláláig Veszprémben élt.

1991-ig a Veszprém Megyei Múzeumban dolgozott művészettörténészként, majd úgy döntött, kizárólag a festészetre koncentrál. 2000-től művészeti oktatóként, 2004-től igazgatóként vett részt a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. porcelánfestő iskolájának munkájában. Évekig tagja és céhmestere volt a Veszprémi Művész Céhnek, 2004-ben öt művésztársával megalapította a figuralitást vállaló F-Csoportot. Elkötelezett híve volt a figuratív ábrázolásmódnak. Két képzőművészeti szakkört vezetett: Csopakon és Herenden.

Nagy drámai kérdések foglalkoztatták. 1996-ban megrázó kiállítást rendezett a veszprémi Csikász Galériában. Kísérletező kedve folyamatosan új értékeket teremtett művészetében. 2021 nyarán jelentős kiállítást rendezett Leányfalun, ahol bemutatták a róla szóló, frissen megjelent monográfiát. Utolsó kiállítása szeptember 22-én nyílt meg Veszprémben, a Várgalériában Metamorfózis címmel, ahol még személyesen jelen volt, és örömmel fogadta a munkái iránt tanúsított figyelmet. Hosszú, súlyos betegséget követően október 20-án hunyt el.

Kádár Tibort személyesen ismertem. Kiállításokról, műtermi látogatásról, évekkel ezelőtt zsűrizte a Napló rajzpályázatára beküldött alkotásokat. Beszélgettünk finnországi élményeiről, ott állította ki grafikai sorozatát. Hetvenedik születésnapján interjút készítettem vele. Sorolta a munkáit; Veszprémnek ajándékozott egy Istvánról és Gizelláról, a város történetéről szóló képet. Három részre osztotta, a középső részben Gizella Passauból való bejövetele látható, a bajor katonákkal, zsoldosokkal és papokkal, bal felől István és Koppány harca, a kereszténység győzelme. Kolozsvári diákkorában megszokta, hogy Nagybányára jár művésztáborba, tájképet fest és amikor visszamegy a műterembe, folytathatja saját festészetét.

Fontosnak tartotta, hogy a kalotaszegi, nagybányai tradíciót folytassa. Otthon érezte magát Veszprémben is, korábban részt vett a közéletben, a művész céhet szívügyének érezte. Beszélt arról, hogy vissza kell térni a figuratívhoz, a figuratív csoport erősen és hangsúlyosan a figuratív képekre helyezi a hangsúlyt.

Tanított a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. porcelánfestő iskolájában, képzőművészeti szakkört indított, előbb Herenden, majd Csopakon. Megismertem mindkét közösséget, tapasztaltam, milyen lelkesek, energikusak, lendülettel, boldogan festettek. Tanáruk engedte dolgozni őket, nem változtatta meg egyéni stílusukat, támogatta, bátorította, segítette őket. Öröm volt látni ezeket a csoportokat, megismerni az alkotókat, több alkalommal, több helyszínen nyithattam meg kiállításaikat. Felkérései számomra nagyon sokat jelentettek. Szavait, biztatását máig őrzöm.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában