A „színház Chaplinje” letette sétapálcáját

A „színház Chaplinje” – ahogy későbbi, színházbeli kollégája, Latinovits Zoltán nevezte – 1938-ban, Pápán született. A veszprémi teátrumba ösztöndíjasként került 1962-ben. Az itt töltött huszonnyolc esztendő alatt a magyar és a világirodalom számtalan alakjának bőrébe bújt. Bár 1990-ben az egri Gárdonyi József Színházhoz, majd 2000-ben négy esztendőre a székesfehérvári Vörösmarty Színházhoz került, mindvégig veszprémi maradt. Az ezredforduló után ismét sokszor játszott a Petőfi Színházban. Ő volt többek között Firsz, az öreg szolga a Cseresznyéskertben, Ellis a Kakukkfészekben, a lámpagyújtogató A kis hercegben és az Öreg Döme a Tiszítújításban. Utoljára 2015-ben, Molnár Ferenc Liliomjában lépett deszkára, mint az Öreg rendőr. Jóllehet, a színpadtól visszavonult, azután is elmaradhatatlan résztvevője volt a színház közösségi eseményeinek, ünnepségeinek. Mi több, idén szerepet vállalt Petőfi Sándor Nem megyek én innen sehova... című verséből az idén forgatott klipben is.

175 színházi bemutató, megannyi emlékezetes film- és sorozatszerep. Hosszú, gazdag pálya. Felejthetetlen élmények a színházi padsorokban-páholyokban, a moziban, a tévékészülékek előtt. Túl időn és téren.

A Veszprémi Petőfi Színház Aase-díjas Örökös tagja december 13-án, életének 86. évében a mennyei társulathoz szerződött. Búcsúztatójáról szeretett színháza – amely saját halottjának tekinti, erről ITT adtunk hírt – később ad tájékoztatást, amelyet természetesen megosztunk Tisztelt Olvasóinkkal. 

Emlékét szerkesztőségünk is őrzi, többek között ezzel a cikkel gondolva rá: