Egykori válogatott focista lett a Fűzfői AK új edzője

– Szigetújfaluban nevelkedtem, mi a futballpályától körülbelül 50 méterre laktunk, ahol édesapám a helyi labdarúgócsapat intézője volt. Igazából abban az időszakban a lakhelyünkön a fiataloknak nem nagyon volt más sportolási lehetőség, csak a futball. Akkoriban bevett szokás volt, hogy NB I-es csapatok ellátogattak a környékbeli kisebb gárdákhoz edzőmérkőzést játszani. Í

gy esett, hogy a Csepel egyik korosztályos csapata Szigetújfaluba jött egy edzőmérkőzésre. Amint felfedeztem, hogy mérkőzés lesz, azonnal lementem a pályára, ahol mondták, hogy álljak be futballozni, én beálltam, és jó benyomást tettem a Csepel vezetőire, hiszen próba­játékra invitáltak. Annak rendje és módja szerint, a következő napon megjelentem Csepelen, ahol részt vettem egy edzésen, majd két nap múlva igazolást kaptam a klub részéről – emlékszik vissza a kezdetekre Csucsánszky Zoltán, miközben a játékosok sorra jönnek az edzésre. 1982 decemberében mutatkozott be az első osztályban, ekkor mindössze 17 éves volt.

Rögtön bedobták a mély vízbe, a Fradi ellen negyven­ezer néző előtt játszhatott, gólt is rúgott, ráadásul a Csepel 3-1-re diadalmaskodott. Ennél jobb bemutatkozás nem is lehetett volna.

1985-ben aztán eligazolt az UEFA-­kupa-döntős Videotonhoz. – Az egy nagy lépés volt az életemben, hiszen Csepelen egy jó középcsapatban stabil ember voltam, viszont váltanom kellett. Tudtam, hogy a Videoton nagyon jó csapat, és számítottam rá, hogy eleinte lesznek bökkenők, de úgy gondoltam, ezt a kockázatot vállalnom kell. Egyértelmű volt számomra, hogy egy UEFA-kupa-ezüst­érmes együttesnél nem én vagyok a megváltó, de ennek ellenére az 1985–86-os bajnoki szezonban kezdőként, illetve csereként már több mint húsz mérkőzésen pályára léptem – folytatja a beszélgetést Zoltán.

Az 1988–89-es szezonban éppen csak lemaradtak a bajnoki dobogóról, holott akár bajnokok is lehettek volna. Az akkori szabályok nem kedveztek számukra, hiszen ha bármilyen más pontszámítás folyik – akkor vezették be a három-, két-, illetve az egypontos rendszert –, akkor megnyerték volna a bajnokságot.

– Összességében remek csapatunk volt, Petres Tamás barátom lett a gólkirály, én a Népsport – mai Nemzeti Sport – osztályzatai alapján az év játékosa lettem. A legfontosabb dolog az volt, hogy miután jó szezont zártam, lehetőséget kaptam, Angliában a Coventry Citynél voltam próbajátékon. Két hetet töltöttem kint, pechemre az utolsó edzések egyikén, egy edzőmérkőzés alkalmával, a szerződés aláírása előtt a keresztszalagom megsérült, ezáltal nem jött létre az a szerződés. Összesen öt alkalommal játszhattam a magyar válogatottban, amire a mai napig nagyon büszke vagyok. Ez a szám lehetett volna több is, csak hát olyan kiváló kvalitású labdarúgók játszottak velem megegyező poszton, mint Détári Lajos és Bognár György, aztán közel egy évig sérült voltam, a felépülésem után pedig Ausztriában folytattam alacsonyabb osztályban.

Balatonfűzfőn úgy érzi, hogy minden feltétel adott az eredményes szerepléshez.

A tavalyi 12. helyet mindenképpen felül kell múlniuk. Szerinte képes lesz a csapat az első hatban végezni, igaz, nagy volt a játékosmozgás, így még idő kell, hogy összeálljon a Fűzfői AK.

Sok tehetséges fiatalt kíván beépíteni, és reméli, hogy a fűzfői közönség egy támadószellemű, harcias csapatnak szurkolhat.