Vajon mi járhat Fazekas Gergő fejében?

Vajon álmodik-e arról, hogy megnyeri a Bajnokok Ligáját, vagy érmet szerez egy olimpián, világbajnokságon a magyar válogatottal? Milyen karriert képzel el magának?

Remek példa(kép) áll előtte, édesapja, Fazekas Nándor ráadásul nemcsak sportmúltjával, hanem jövőbeli tevékenységével is tudja támogatni fiát. Egy Fazekas többet már nem lép pályára, de ott lesz a játéktér mellett. Most három Fazekas veszi át a képzeletbeli, családi stafétabotot, hiszen Gergő mellett két öccse, Máté és Áron is kézilabdázik.

A fiúk bizonyára nagyon büszkék édesapjukra, de gondolom, a Fazekas családban nem a bálványozás a módi, hanem ez az egész olyan természetes, mint a lélegzetvétel, benne van a levegőben a sport, a kézilabda varázsa.

Nem is lehet másként, hiszen Nándi is maga a természetesség és közvetlenség, az emberarcú kézilabdázó. Olyan sportember, akinek nem sok párja akad, ezt pályafutása is kiválóan alátámasztja. Kivételes karrier az övé, szinte lehetetlen összefoglalni, hogy abban a fekete kapusmezben mennyi mindent adott a sportágnak, milyen sok örömet szerzett a közönségnek.

Nem feltétlenül a megszerzett címek mérik a sportolót, érdemes az érmek, kupák mögé nézni. Fazekas Nándornál a veszprémi szurkolók határtalan szeretetét kell kiemelni, és azt, hogy a kiváló hálóőr remekül vette pályafutása összes kacskaringóját, a legjobbak között állta meg a helyét nagyon hosszú időn keresztül. Fantasztikus élményeket adott a magyar kézilabda közönségnek.

Barátom és kollégám, Zatkalik Dávid néhány éve portrékönyvet írt Fazekas Nándorról, Első számú második a címe. Találó cím, arra utal, hogy Nándi pályafutása jelentős részében nem volt első számú kapus aktuális csapatában, azonban ez őt nem különösebben foglalkoztatta, tette a dolgát, ahogy kell, a drukkerek pedig imádták érte. Olyan példát mutatott, amire nem sokan képesek.

Gergő, ne haragudj, hogy ismeretlenül megszólítalak! Csak egyvalamit szeretnék tőled (és kortársaidtól, a többi kézilabdázó fiataltól, gyerektől) kérni: álmodj nyugodtan nagyokat, de ne címekben, kupákban és érmekben gondolkodj! Kövesd a családi hagyományokat, játssz természetesen, őszintén és elszántan.

A többi majd jön magától.

Persze ezek csak egy laikus szavai, nálam ezerszer jobb tanácsadó áll melletted. És nagyon bízom benne, hogy édesapád nemcsak neked tud majd segíteni: a magyar kézilabda most elveszített egy kitűnő játékost, de nyert egy kivételes (szak)embert.