Az ajkai egyesület a hazai labdarúgás legjobbjai közé törekszik

Aki nem ismeri az ajkai labdarúgást, az NB II tabellájára (ahol olyan csapatok szerepelnek, mint a Debreceni VSC, a Vasas vagy a Szombathelyi Haladás) pillantva talán meglepődik, hogy találkozik a Veszprém megyei kisváros gárdájának nevével. Aki viszont ismeri a helyi futballviszonyokat, jól tudja, hogy nem érdemtelenül szerepel ott az együttes (cikkünk írásakor a 12. helyen a húsztagú mezőnyben), amely bárkivel felveszi a versenyt a második vonalban.

Mindez lépcsőzetes építkezés eredménye, és ez az építkezés nemcsak az első csapatot érinti, hanem az egész klubot. Az egyesület háza táján kézzelfogható a fejlődés, elég csak ránézni a pályákra, a lelátóra, a klubépületre és az egyéb kiszolgálóhelyiségekre.

Apróságokban is fellelhető a változás: a csapatnak van kabalaállata, az öltözőfolyosót a játékosok portréi díszítik, a szervezők igyekeznek a hangulatot emelni, a közönséget bevonzani és kiszolgálni.

Ha játékos vagy, itt igazi futballistának érezheted magad, ha nézőként látogatsz ki a stadionba, akkor pedig igazi szurkolónak. Ezzel sajnos nem olyan sok magyar pályán büszkélkedhetnek.

– Szeretnénk a magyar labdarúgás meghatározó egyesületei közé kerülni, az első húsz klub közé, ami azt jelenti, hogy az NB II-ben a legjobbak között legyünk. Ha erről beszélünk, nemcsak a mérkőzéseken való jó szereplésre, a helyezésre gondolunk, hanem az egyesület erejére, egyediségére. Fontos számunkra, hogy az első csapat keretében mindig legyen saját nevelésű játékos, ahogyan az is, hogy vonzók legyünk az akadémiáknak – mondta lapunknak Geri Gyula, a klub ügyvezetője, aki megjegyezte: több küldetésük is akad munkájuk során.

– Ajkát alapítása óta egyfajta küzdelmes, harcos életstílus jellemzi. Ezt a futballunkban is szeretnénk megjeleníteni, és egyben visszahozni az egykori helyi rangadók hangulatát. Együtt a város! szlogenünkkel a közösségi érzést kívánjuk erősíteni. Az elmúlt négy évben sokat dolgoztunk ezen.

Az ajkaiak négy alapérték szerint szervezik egyesületük életét: tisztelet, tisztaság, tehetség, tanulás.

Az elvek mindenkire vonatkoznak, mindegyiknek van háttere és célja.

Természetesen a munkában kiemelt rész jut az utánpótlásképzésnek, amelyben mintegy 300 gyermek vesz részt jelenleg. Geri Gyula ezzel kapcsolatos hozzáállásukról elmondta, azt szeretnék: a gyerekek elérjék azt a szintet, hogy közülük a legjobbak 14 éves korukban akadémiára kerüljenek.

– Mi nem bánjuk, hogy elviszik a legjobbakat, hiszen a fiatal vagy visszatér hozzánk négy év múlva, még jobb játékosként, vagy az akadémia – a jó viszonynak hála, és annak, hogy vonzók vagyunk – másik tehetséggel segít majd minket.

A másik dolog, amelynek az FC Ajka szeretne a lehető legjobban megfelelni, az a közönségigény.

– Azt gondolom, hogy egy sportvezetőnek a szurkoló a legfontosabb. A labdarúgás a szórakoztatóipar egy speciális formája. Nyáron kiálltam a játékosok elé, és elmondtam, a kollégáimmal közösen kihozunk ide háromezer embert, de megtartani nekik kell ezt a nézőszámot. Sokan hitetlenkedve mosolyogtak, de sikerült ennyi szurkolót kicsábítanunk, erre nagyon büszke vagyok. Egy alig 29 ezer lelkes város több mint 10 százaléka kint volt egy-egy meccsen, és ez nagy dolog. Amikor gyengén megy a játék, nem azért vagyok mérges, mert nem szerzünk pontot, hanem azért, mert szurkolókat veszítünk.

A munka folyamatos az FC Ajkánál, amelynek rövid és hosszabb távú fejlesztési elképzelése is akad.

Utóbbiak közül a legfontosabb, hogy szeretnének felépíteni egy négyezer fős stadiont. Ez egyelőre álom, de Ajkán már bizonyították, hogy nemcsak álmodni tudnak, hanem – minden nehézség ellenére – cselekedni is.