Bakonyi Róbert: több, mint masszőr

A focistáknál nem egy átlagos stábtag: barátja, bizalmasa a játékosoknak. Bakonyi Róbert a Practical VLS fizioterapeu­tája, akit folyton az vezérel, hogy másoknak segíthessen. A pályán már mentett életeket – horgásznak, kertésznek és hangulatfelelősnek sem utolsó, mégis a családjára, imádott unokáira a legbüszkébb. 
Beszélgethetnék vele a tréningek utáni rehabilitációs masszázsról, a különböző fizio­terápiás eszközökkel végzett kezelésekről, ám az 52 esztendős Bakonyi Róbert életútja érdekesebb annál, mint hogy a népnyelven gyúróként emlegetett tevékenységét vegyük górcső alá. Ehhez elég visszalapoznunk fiatalkori éveihez: – A gépészeti szakközépiskola elvégzését követően nyári munkára adtam a fejem, az ajkai kórházban lettem gyógyszerkiszállító, s mert mindig humánusnak, emberszeretőnek tartottam magam, megfogott az egészségügy. Rájöttem, hogy másokkal akarok foglalkozni, nekik szeretnék segíteni, így a 80-as évek végén pályát módosítottam. Miután elvégeztem az általános ápolói-asszisztensi képzést, a veszprémi szakrendelő sebészetére kerültem mint szak­asszisztens, idézte fel a kezdeteket. – Azóta folyamatosan képzem magam, mivel az elsősegélynyújtás, a sebellátás, de a gyógymasszőrség is megköveteli ezt. Az alapellátásban is mindig lehet újat tanulni. Hosszú ideig a Komakút téri SZTK épületében dolgoztam, ám szakrendelésünk már a kórházban található. Noha időközben jó néhány kollégám elhagyta a pályát vagy külföldre ment, nekem ez egyszer sem fordult meg a fejemben. Valahol az egészségügy is csapatjáték, ahol mindenkinek megvan a szerepe, a rendszer a másik nélkül nem vagy nehezen működik. Az elmúlt évtizedekben remek szakemberek mellett dolgozhattam, mindnyájuktól sokat tanultam, egytől egyig egyenrangú partnerként kezeltek. 

Csapatjátékos 

Noha Bakonyi Róbert felelősségteljes munkáját nem csupán hivatásának, hanem élete részének is tartja, egykoron – a családja biztonságosabb megélhetése érdekében – mégis úgy döntött: másodállást vállal. – Azonnal tudtam, hogy az egészségügyben nem fogok meggazdagodni – nevet fel, miközben pályafutása történéseit idézi fel. Az ezredforduló előtt, a kórházban megismert György Tibor révén került a foci vérkeringésébe. Hét évig szolgálta a veszprémi csapatot, ám mikor kiestek az NB II.-ből, érezte, megkurtított büdzséjük mellett aligha lesz szükség a munkájára. Ekkor az egyik ismerőse elcsalta az ajkaiakhoz, ahol tíz évet szolgált. Hat éve Lantai Balázs szólt neki, hogy térjen vissza a megyeszékhelyre. Azóta is fontos szereplő a csapat mindennapjaiban, komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy a sportolók százszázalékos állapotban lépjenek a küzdőtérre, de ha arról van szó, lelki támaszt is nyújt nekik. Kialakult közöttük egyfajta bizalmi viszony. 
– Olyan közösségnek vagyok a részese, ahol családias a légkör, gyakran viccelődünk, felénk garantált a jókedv. Pompás az öltözői hangulat, hovatovább családtagként kezeljük egymást, s nekem az is öröm, hogy Szabó Péter ügyvivővel és Pető Tamás vezetőedzővel együtt dolgozhatok, s mára a barátaim lettek. Tényleg jó érzés ehhez a futballcsaládhoz tartozni. Ismerem őket, a rezdüléseiket, mindig azt kérem tőlük, hogy a kilencven perc erejéig tegyék félre a problémáikat, s kizárólag a feladataikra és egymásra koncentráljanak. Mindenki igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy a veszprémi foci a régi fényében tündököljön. 

Adni szeretne 

A masszőr nem az anyagiak miatt van a gárda mellett, hanem, mert szereti az ottani munkáját, mint megjegyzi: a humánum vezérli, ahogy a kórházban a betegekhez, úgy a stadionban a játékosokhoz is empatikus. Mai napig hű az elveihez. Meséli, hogy a majd’ negyedszázad alatt tíz spor­tolónak mentette meg a pályán az életét, egy Ajka–Veszprém mérkőzésen, mikor még az ajkai kispadon ült, beszaladt a gyepre, mivel a veszprémiek kapusa egy vétlen szituációban rosszul ért földet és félrenyelte a nyelvét. Az életét Bakonyi Róbert mentette meg. – Nekem ez természetes, szívből jön, mi több, jót tesz a lelkemnek. Ezért is fontos, hogy folyamatosan képezzem magam, hiszen változtak az elsősegélynyújtás szabályai, és ilyenkor minden másodperc számít. Vesszőparipám, miszerint bármit elveszíthetsz, csak egyetlen dolog van, amit soha senki nem vehet el tőled: amit te adtál másoknak. 

Az unokák hatása 

Bakonyi Róbert nem tagadja, hogy a sok munkája miatt kevés időt tudott együtt tölteni a családjával, párjával, Anikóval, aki a balatonfüredi MÁV-kórház kardiológiai szakasszisztense, valamint két gyermekével. Azt mondja, e tekintetben három unokája – a hároméves Elizabet, a kétéves Mirabella és az egyéves Hannaróza – változtatta meg, az ő szeretetük, a velük való gondoskodás után jött rá arra, hogy többet kell lennie a hozzátartozóival. 
– Sokat vannak velünk az unokák, s olyan örömöt adnak nekünk, hogy az mindent háttérbe szorít. Ezzel együtt eztán is időznék havonta egyszer-kétszer a Széki-tavi horgászbirtokomon, mint ahogy a nemesvámosi házunknál található zöldség-gyümölcsös kertet sem szándékozom elhanyagolni, igaz, az anyósom nagy segítségemre van a ház körül. S ha mindez nem volna elég: úgy tartják, hogy mindenütt motorja vagyok a közösségi életnek, gyakran veszek részt bálokon és különböző kulturális eseményeken. Ősz óta jobban odafigyelek arra, hogy mi kerül a tányéromba, így három hónap alatt 27 kilótól sikerült megszabadulnom. Jobban is érzem így magam, igaz, az egészségemmel szerencsére eddig sem volt bajom; mióta dolgozom, még nem voltam táppénzen, és gyógyszert is csak elvétve szedek. Sokan kérdik, hogy van ennyi időm és energiám mindenre, amire azt szoktam válaszolni, hogy nekem is csak egy életem van, amit teljesként szeretnék megélni.