Ez a veszprémi szív diadala volt!

Elképesztő meccset játszott egymással a Pracical VLS Veszprém és a Tatabánya vasárnap a pápai Perutz-stadionban. A bakonyiak Somogyi révén előnybe kerültek, de a vendégcsapat fordítani tudott. Hatalmasat küzdött a VLS a bajnoki címet jelentő döntetlenért, a 96. percben Bartusz talált a tatabányai kapuba. Ezután hatalmas ünneplés kezdődött a pápai stadionban, több ezer veszprémi ugrált boldogan a látókon. Meg kell említeni, a tatabányai drukkerek is alaposan kitettek magukért, érthető volt a csalódottságuk.

Visszatérve a veszprémi játékosokra, ők nem győztek pacsikat adni, közös fotókhoz pózolni és ami ebben az osztályban nagyon ritka, mezek, sípcsontvédők, sportszárak vándoroltak a fiatal bakonyi szurkolókhoz.

A csapatok rögtön a meccs után megkapták érmeiket, mi pedig megkérdeztük őket a nem mindennapi összecsapásról, a szezonról, a bajnoki címről.

Pető Tamás: – Nem is lehetett más ez a mérkőzés, mint amilyen az egész évünk volt. Volt két hibánk, két figyelmetlenségünk, kaptunk belőle két gólt. A második félidőben felborult a pálya, sok lehetőségünk volt. Minden tiszteletem a játékosaimé! Kemény időszakot tudhatunk magunk mögött, és előttünk áll még két nehéz mérkőzés, mindent megteszünk, hogy sikeresek legyünk. Elhoztuk a futballt, ha nem is Veszprémbe, hanem Pápára. Ez mindkét csapat érdeme, az ilyen hangulatú meccsekért van értelme ezt csinálni.

Szabó Péter ügyvezető: – Az utolsó pillanatig bíztam a csapatban, ez egy nehéz bajnokság nehéz vége volt. Jobban bírtuk a végét és szerencse is kell a futballhoz, nekünk most ez megvolt. Megvan a bajnoki cím, innentől kezdve minden csak hab a tortán.

Gunther Zsolt: – Nagyon sok meló volt egész évben, ez a meccs hűen tükrözte a szezonunkat. Nem egy meccset nyertünk meg a 80. perc után és sokszor fordítottunk, ez a gárda mentális és fizikai erejét mutatja. Gratulálok az egész csapatnak!

Major Norbert: – Ez a veszprémi szív diadala volt. A sírból hoztuk vissza a meccset. Stabilan fociztunk, de az egyenlítő gól után görcsössé váltunk, szerencsére a végén helyén volt a szívünk.

Zachán Péter: – Mindenre készültünk, arra nem, hogy a legvégén még mennünk kell az eredmény után. Megörültem neki, amikor a játékvezető hét percet mutatott. Bennem volt, hogy meglehet még a meccs, mindent fölfele, aztán kotorjuk be. Felemelő volt ilyen hangulatban játszani, mindkét szurkolótábor előtt le a kalappal. Nagyon jó érzés, köszönjük mindenkinek, aki szurkolt nekünk.

Bartusz Dániel: – Nehéz szavakba önteni a mérkőzés végén történteket. A lényeg, hogy megmutattuk, mi vagyunk a legjobb csapat, megérdemelten nyertük meg a bajnoki címet. Soha nem adtuk fel, most sem, az utolsó pillanatig harcoltunk és megérdemeltük a bajnoki címet. Nem mondom, hogy életem legszebb gólja volt, de az biztos, hogy a legfontosabb. Kellett a szerencse is. Fantasztikus volt, még most sem fogom fel teljesen, mit értünk el. Azt kívánom sok embernek, hogy ezt az érzést élje át egyszer.

Somogyi Richárd: – Különleges érzés volt Pápán, ennyi szurkoló előtt bajnoki címet szerezni. Úgy álltunk neki a meccsnek, hogy „meg kell halni” ahhoz, hogy mennybe menjünk. Meg is tettünk mindent. Leírhatatlan az az érzés, amit a második gól után éreztem, elképesztő ilyen hangulatban ünnepelni.