Ezrek szorítottak értük

A királynék városának futballklubja, a Bakony Vegyész TC-ről akkortájt VSE-re keresztelt műhely 1988. júniu-sában érte el az egyik, ha nem a legnagyobb diadalát. Hat ezer néző előtt a nyíregyháziakat látták vendégül az éppen hatvan éve átadott városi-egyetemi stadionban, ahol az NB II-es mérkőzés hajrájában Onhausz kiállítása miatt emberhátrányba kerültek, de ez nem zavarta Horváthot abban, hogy a 88. percben megszerezze a találkozó egyetlen találatát. A pályán és annak környékén a lefújáskor óriási ünneplés kezdődött, a szurkolók félmeztelen-re vetkőztették az aranyérmes kedvenceket, akik később lovas hintón is kocsikáztak. Az együttes pár hónap múl-va már az NB I-ben vitézkedett, az első ottani fellépésüket a Magyar Televízió is közvetítette, mikor a Vasas 2-0 arányban nyert az újonc otthonában. A Glázer Róbert vezetőedző dirigálta gárda a másodosztályban is megsüve-gelendő nézőszámokat produkált (a Dunaújváros ellen hat, míg a Diósgyőr és a Csepel vendégjátékakor öt ezren voltak), ám mikor a Ferencvárosi TC-t fogadták, 12 ezren állták körbe a küzdőteret. Az akkor 16 csapatos NB I-ben először tízedikek lettek, aztán hatodikak, már VFC néven 1991-ben ötödikek, majd tizenkettedikek, 1993-ban pedig elbúcsúztak a legjobbak mezőnyétől, s valahol ezzel egyidőben a helyi fociélet is hanyatlásnak indult.

A hajdani közösség a minap az egykori, halványulni nem akaró győzelmek helyszíne helyett – a stadion rekonst-rukciója miatt – ezúttal a Jutasi úti műfüves edzőközpontban találkozott, ahol először Szabó Péter, a jogutód Practical VLS ügyvezetője köszöntötte az egybegyűlteket, majd Porga Gyula polgármesternek adta át a szót, aki aláhúzta, hogy az említett dátum fontos mérföldkő Veszprém sporttörténelmében, amire nem csak a jelenlévők, de a sportbarátok is szívesen emlékeznek vissza. Mint mondta: az akkori dicsőségek elmúltával akadt időszak, mikor szemlesütve kellett beszélni az itteni futballról, ám a nemrég zárult NB III-as csoportjában első helyen végzett VLS bizonyította, hogy remélhetőleg nem csak múltja, hanem jövője is van a helyi labdarúgásnak – és ennek érdekében az önkormányzat próbál minden segítséget megadni. Dr. Temesvári Balázs, a VFC USE elnök-ének és Finta Péter, a megyei labdarúgó szövetség igazgatójának mondandója után Glázer Róbert emelkedett szólásra. – Lehet, hogy ötven évnek kell eltelni ahhoz, hogy egy olyan társaság jöjjön össze, mint a mi időnkben, akkor ugyanis a klub közelében mindenki mindent megtett azért, hogy felkerüljünk a hazai fociélvonal térképére. Nekünk tényleg a szurkolók voltak a tizenkettedik játékosaink – árulta el, aztán külön említést tett lapunk akkori munkatársairól, Flaskár Istvánról, Kis Dezsőről és Donát Tamásról, akik rendszeresen beszámoltak az olvasók-nak a mindennapjaikról. Később arra kérte a város döntéshozóit, hogy eztán is támogassák a veszprémi futballt, hogy a jelenleginél feljebb kerülhessen, mert ő is szívesen nézne újra NB I-es veszprémi focit.

Keret: Az öt évente tartandó nosztalgiatalálkozón a jelenlévők megemlékeztek azokról, akik már nem lehetnek velük, így Jáhni István, dr. Sipőcz József és Domján Gábor vezetőségi tagokra, dr. Nemecz Pál csapatorvosra, Csepeli Imre szertárosra, Zsenticskó István pályaedzőre, a játékosok közül pedig Friedmann Tiborra, Onhausz Tiborra, Csik Ferencre és Belső Lászlóra.