Egyéni csúcs után, újabb sikerek előtt?

Mondhatjuk, hogy a múlt éve volt a karriere legsikeresebb éveinek egyike. A felnőttmezőnyben az ob-n ezüstérmes lett, alig fél méterrel dobott nagyobbat a győztes, az U20-as Európa-bajnokságon pedig egy elképesztően erős mezőnyben a harmadik helyet szerezte meg. Hogyan értékeli a 2023-as naptári évet?

– Úgy gondolom, összességében elégedett lehetek a tavalyi esztendőben nyújtott teljesítményemmel. Sikerült új egyéni csúcsot, 58 méter 13 centimétert dobnom a ­World Athletics Continental Tour Bronze elnevezésű versenyen, amivel többek között egy Afrika-bajnokság-ezüstérmest, egy brit bajnokot, továbbá egy olimpiai bajnok gerelyhajítót is felvonultató nemzetközi mezőnyben állhattam a dobogó legfelső fokára. A felnőtt országos bajnokságon pedig fantasztikus sorozatot sikerült dobnom, folyamatosan javítva az eredményemen. Nem titkolt célom volt, hogy a junior korosztályt egy világversenyről nyert éremmel szeretném zárni. Ezt az álmomat sikerült teljesíteni, és hatalmas öröm volt számomra, hogy egy bronz­éremmel térhettem haza a jeruzsálemi Európa-bajnokságról.

Ha jól értesültünk, sok változás történt a környezetében, ami az idei évre való felkészülését illeti.

– Így igaz. Talán az első nagy változás tavaly október végén történt, amikor erős hasi fájdalmakat követően egyik este kénytelen voltam kórházba menni, majd szinte azonnali hatállyal, már az éjszaka folyamán egy vakbélműtéten kellett átesnem. Sajnos a vakbelem nagyon gyulladt volt, így, ami a sporthoz való visszatérésemet és a szezont illeti, az orvosok kénytelenek voltak óvatosságra inteni. A műtétet követő héten még az utcánkban megtett néhány méter séta is nagy kihívást jelentett számomra, de azt követően már gyógytornáztam és szobabiciklin róttam a kilométereket. Kezdetben egyfajta ,,mini” Tour de France versenyre hasonlító felkészülést végeztem, naponta többször is. A bicik­liről a konditerembe, majd, fokozatosan felépítve az edzést, az atlétikapályára vezetett az utam. Bár még a kórházi ágyban fekve, de szemeim előtt már az lebegett, hogy jövőre szép sikereket szeretnék elérni. E céljaim megvalósításáért pedig rendkívül türelmesnek és kitartónak kell lennem. De nemcsak testileg értek változások. Január eleje óta új edzővel, a veresegyházi volt felnőtt országos csúcstartó gerelyhajítóval, Horváth Gergellyel kezdtem meg a felkészülést a 2024-es versenyszezonra. Rendkívül örülök annak, hogy meghoztam ezt a döntést, ugyanis újra hatalmas elánnal és szeretettel vagyok képes reptetni a gerelyt. A kezdeti folyamatos ingázást Veszprém–Budapest–Veresegyház között egy számomra újabb nagy változás és elhatározás követte. Annak érdekében, hogy magas színvonalú edzésmunkát tudjak végezni, továbbá a tanulmányaimra is megfelelő hangsúlyt fordíthassak, márciusban a fővárosba költöztem.

Mennyire nehéz tartani az egyensúlyt? Gondolok itt felsőfokú tanulmányaira és profi sportolói életvitelére.

– Rendkívül nehéz, jelenleg 4. féléves hallgató vagyok a Pannon Egyetem pénzügy és számvitel szakán. Közgazdasági tanulmányaimat már középiskolás éveimtől kezdve folyamatosan előtérbe helyezem, viszont az élet különböző területein való megfelelő teljesítés eléréséhez rengeteg tervezésre, önfegyelemre és szorgalomra van szükség. Mindez az egész évet átfogóan érinti, ugyanis ősszel és télen, a felkészülési időszakban sok időt töltünk edzőtáborokban, ahol napi 2 vagy 3 edzésen is részt veszek, tavasszal és nyáron pedig már a versenyidőszak zajlik. Olykor nem egyszerű a vizsgák köré beiktatni az edzéseket, vagy éppenséggel részt venni egy egyetemi számonkérésen, azt követően pedig versenyre utazni és ott is törekedni arra, hogy a legjobb tudásom szerint szerepeljek. Az egyetemen tagja vagyok a Sport és Tanulás Programnak, melynek köszönhetően sikerült megigényelnem az egyéni tanrendet, így Veszprémtől való távollétem során is van lehetőségem folytatni tanulmányaimat és önállóan elsajátítani az aktuális tananyagokat.

Idén milyen versenyeken tervez elindulni, hogy néz ki a versenynaptár?

– Idén sajnos nem rendeznek utánpótlás-világversenyt, ezért edzőmmel a 2025-ös U23-as Európa-bajnokságot tűztük ki fő célként. Addig természetesen még rengeteg megpróbáltatás vár rám. Ebben az évben a Magyarországon megrendezendő fő versenyeimen kívül főként külföldön fogok rajthoz állni. A versenyszezont Spanyolországban fogom megkezdeni, és terveink szerint több nemzetközi, magasabb kategóriás versenyen is fogok indulni. Ezen megmérettetések mindegyike kiváló lehetőség ahhoz, hogy jó eredményeket elérve, megfelelő átlagszámú pontot gyűjtve ideális esetben akár egy felnőtt Európa-bajnoki vagy olimpiai részvétel is összejöhessen. Az utóbbi két versenyre való kvalifikáció­hoz a női gerelyhajítás világszínvonalú mezőnyét tekintve még mindig nagyon fiatalnak számítok, de a szezon során szeretnék minél több pozitív meglepetést okozni.

Ahogy említette, a felnőtt mezőnyben elképesztően fiatalnak számít; hogyan viszonyulnak ehhez a rutinosabb versenytársak?

– Igen, az életkoromat tekintve még a „zsenge” korosztályt képviselem. Ami a hazai versenyeket illeti, amióta lehetőségem van a felnőtt országos bajnokságon elindulni, azóta mindig sikerült érmet szerezni. A női gerelyhajítás az egyik legerősebb mezőnnyel rendelkező versenyszám Magyarországon. Itthon 8–12 évvel idősebbekkel igyekszem felvenni a versenyt. Jelenleg négyen állunk kvalifikációs kijutást érő helyen a felnőtt Európa-bajnokságot tekintve, továbbá a kijutásra esélyes indulók között szerepelünk az olimpiai kvalifikációs listán is. A helyzet számomra nem egyszerű, hiszen van olyan versenyzőtársam, aki majdhogynem annyi ideje dob gerelyt, amennyi idős vagyok. Viszont én igyekszem nem törődni a különböző adatokkal és évszámokkal. Számomra a legfontosabb az, hogy mindennap kihozzam magamból a maximumot, továbbá, hogy fejlődés mutatkozzon az erőnléti szintemet, dinamikusságomat, gyorsaságomat és a gerelyhajítás specifikus technikáját is tekintve, ugyanis ezen tényezők fejlesztését illetően a határ a csillagos ég.