A tűzoltó és a két kutya

A veszprémi tűzoltó-parancsnokságon szolgáló Hirschl János tűzoltó főtörzsőrmester nyolc esztendővel ezelőtt kérte felvételét a lánglovagok közé. Az elmúlt évek alatt számos tragédiát látott a 31 esztendős, három gyermekes családapa, aki kiskora óta tart négylábúakat, sőt ma már két oklevéllel a zsebében másokat készít fel az állatok nevelésére a herendi kutyaképző iskolában. Azt mondja, nehéz megfogalmaznia, hogy miért lett tűzoltó, de még nehezebb beszélnie a kutyákhoz való kötődéséről, az érzelmi kapcsolatról.

Fél évvel ezelőtt vetette fel parancsnokának, Miskey Tamás őrnagynak, mi lenne, ha az aranyszőrű Nétuszt eltűnt emberek felkutatására, míg a koromfekete Bárót arra tanítaná meg, hogy derítse fel a tűz okát. A parancsnok nem csak rábólintott a jó ötletére, hanem anyagilag is támogatja az ebek felkészítését azzal, hogy kifizeti beosztottjának a benzinköltséget, ha Budapestre megy a tanpályára. Állják az orvosi ellátást, tápot vesznek nekik, sőt János második oktatói vizsgájának a költségeit is fedezte a parancsnokság.

- Mindkét kutyám labrador fajta. Róluk tudni kell, hogy rendkívül barátságosak, családcentrikusak, ezen kívül speciális feladatokra kiképezhetők - magyarázza Hirschl János. - Angliában jöttek rá először, hogy belőlük kitűnő vakvezető kutya nevelhető, de épp úgy befoghatók vadászatra, vízből mentésre, ugyanis ezek az ebek úgynevezett puha szájúak, azaz a lelőtt vad csontjait nem roppantják össze, s azon sem ejtenek sebet, akit a vízből húznak ki. Hazánkban sok helyen használják őket kábítószer-, robbanóanyag- és eltűnt személyek keresésére. Én ez utóbbira készítem fel a másfél éves Nétuszt. Most ott tartunk, hogy minden szolgálatom alatt - ha éppen nem kell tűzhöz vonulnunk - leviszem őt a laktanya légó pincéjébe, ahol elrejtem a labdáit, amit neki meg kell keresnie a sötétben. Már azt is gyakoroltuk, hogy a labda megtalálásakor vakkantson egyet. Később majd addig kell ugatnia, míg oda nem érek, ahol az áldozat fekszik. Tudni kell, hogy a labrador nem egy ugatós fajta, ezért erre külön meg kell tanítanom. Idővel arra is, hogy csak azokhoz az emberekhez menjen oda  - s ne mozduljon el mellőlük -, akiket nem természetes testhelyzetben talál, azaz fekszenek, guggolnak, vagy éppen összegörnyedve kuporognak. A veszélyes helyekre mindig ő megy majd be elsőnek, a kollégáimmal csak akkor követjük, ha jelzést ad.

A főtörzsőrmester elmondta, kétszer járt már Nétusszal Budapesten a Pannon Kutyás Szolgálat gyakorló bázisán, ahol egy kétszintes, romos épületben mindenféle rejtekhelyet alakítottak ki az eltűnt személyeknek, tárgyaknak. Az ebeknek autógumikon kell átbukdácsolniuk, téglák alá rejtett búvóhelyeken kell megtalálniuk a bajbajutottat. Át kell jutniuk műanyag flakonokon is anélkül, hogy nekiállnának velük játszani, pedig roppant nagy a kísértés!

A Herenden élő János már gyakoroltatta kutyájával a közeli erdőben azt is, hogy elrejtőzködött ismerőseinél találja meg Nétusz a labdát, hiszen egyszer majd úgy kell embereket megkeresnie, hogy nincs náluk a játékszer - mondjuk egy kigyulladt házban. Persze addig még sokat kell tréningezni vele.

A rendkívül virgonc Báróval szintén komoly tervei vannak a főtörzsőrmesternek, na meg a tűzoltóságnak.

- Ha tűzbe nem is küldöm be a kutyát - elvégre nem cirkuszi produkcióról van szó -, de oltás után átadom neki a terepet. Égésgyorsító, azaz könnyen gyúlékony anyagokat, így benzint, petróleumot, hígítót, gázolajat kell majd kiszimatolnia. Ha megtalálja a tűz fészkét, kollégáimnak már könnyebb dolguk lesz. Kiderülhet, hogy nem véletlenszerűen égett le a ház, hanem szándékos gyújtogatás történt. Úgy tervezem, hogy jövő nyáron kezdi Báró a szolgálatot, persze, ha tudásban eléri a megfelelő szintet. Ebben a korban még nem lehet biztosan tudni, hogy mi lesz belőle. Egy kisgyereknél sem lehet megmondani, hogy felnőtt korára szerez-e diplomát. A kutyákkal való foglalkozás ezért némileg rizikós.