Látvány nélkül nincs katarzis

Perlaki Róbert ismeri a város minden szegletét, nagyon sok embert és gourmand-ként a vendéglátóhelyeket is. Az ízeket ugyanúgy szereti, mint a zenét. A Fejesvölgy vendéglőt családias hangulatáért és jó konyhájáért szereti. Ismerik itt is őt, ez később az ételválasztáskor ki is derül. Előbb azonban tisztázzuk, hogy neki, akinek nem mindannapos használati eszköze a számítógép, miért van honlapja? Fiam intézte - mondja azonnal -, ő a nagy internetes. Azt mondta: ismerjenek, legyenek rajta a munkáim, ez hasznos lesz.

Veszprémben enélkül is ismerik, baráti körök tagja. Zenélt, futballozott. A kérdésre, hogy hozott-e valamit a honlap, azt mondja: munkát nem, ahhoz a színházi szaktudása, ismertsége az ajánlólevél. Most például Szinetár Miklósnak tervezi a Koldusopera díszletét.

- Másfél hónapja dolgozunk együtt ezen, jókat beszélgetünk. Ezzel párhuzamosan Valló Péternek készül a díszlet a Figaró házasságához, a díszletterv elfogadása kedden volt.

Vendéglőben lévén természetesen adódik a kérdés: az étkezés, az ételek mennyire fontosak számára. Azt mondja: hobbija a főzés. Az ételek meghatározók: ha az ember lelke, gyomra működik, minden rendben. Huszonöt, harminc éve szakiskolai tankönyvből, meg természetesen édesanyjától és a szomszédasszonyaitól tanult főzni. Nézi a televízióban a főzőműsorokat, a saját konyhájában nincs az a specialitás, amit meg ne tudna csinálni. Keresi az új ételeket, ízeket. Egyetlen gondja, hogy Magyarországon, pontosabban Veszprémben azokat az alapanyagokat nem nagyon lehet megvásárolni, amiket a színes szakácskönyvekben vagy a televízióban látunk. Lengyelországban céklalevest evett, hazajött, megfőzte, és ugyanolyan lett, mint az eredeti. Magyarázatot erre később ad.

A van-e kedvenc étele kérdésre egyszavas a válasz: minden. - A polipon kívül mindent megeszek. Voltam Szicíliában Pirandello 100. születésnapján, az Egy senki százezer című monodrámájának díszletét én terveztem. Meghívtak bennünket: ötcsillagos szálloda, gyönyörű fogadás, rengeteg olasz étel, és volt polip az asztalon. Ha meg kellett volna enni, rosszul leszek. Egyben volt és talán még mozgott is. Szeretem a kagylót, homárt, turnék alkalmával ettem leginkább. Fóbiák? Csúszómászó- meg politikai fóbiám van.

A csapolt sör nagyon finom - dicséri az italt, miközben nézzük az étlapot, először a leveskínálatot, vannak itt érdekesek, mint az erdei vargányakrémleves. Erre egy újabb sztorit mesél:

- Nyáron voltunk a Káli-medencében, hoztak hazafele friss erdei gombát, sikerült egy kétkilós zacskóval megvenni. Leszeltem, szárítottam, a mai napig azt használom, majdnem olyan, mint a szarvasgomba. Raguba, tejszínes ételbe, tokajival keverve fantasztikus ízvilágot ad. - Még szerencse, hogy étteremben vagyunk - gondolom, de figyelni kell az újabb történetre, vallomásra: - Természetesen a magyaros ételeket részesítem előnyben, húst sütni nagyon szeretek, mert könnyű.

Részletezi, mikor kell fűszerezni, vizet aláönteni. Az "azért azt is el lehet rontani" megjegyzésre felidézi, amikor egy telefon miatt egyszer az egész tepsi hús elégett. Pörkölt nokedlivel - meg is látszik rajtam, mondja. S megjegyzi: ez a korral is jár. Mindennap sétál egy kicsit, de igazán a tavaszt szereti, akkortól mehet az Alsóörs és Felsőörs közötti kertjébe, az megmozgatja. Utálja a hideget, neki a tél szentestétől újévig tart, utána már a tavaszt meg a nyarat várja mint mediterrán ember.

Jön a pincér, mondja neki, halat enne. Ajánlatot kap az aszófői fogasra chardonnaymártással parajágyon. Perlaki Róbert azt mondja: a spenótot meghagyja tükörtojással. A hal fatányérosnál marad, a pincér azért próbált mást ajánlani, mert jól emlékszik, azt már kóstolta. Mégis azt kéri párolt zöldségkörettel és tartárral. Én az aszófőinél maradok.

Míg az ételre várunk, rátérünk a szakmára, a színházra. Kötetlen munkaidős, díszlettervező és szcenikai munkákat végez. Előadások kiszolgálásában már nem vesz részt. Januártól négy darabhoz tervez, maketteket készít. Munkájáról azt mondja: alkalmazott művészet, művészi szabadsággal.

- Megkap az ember egy feladatot, skicceket, rajzokat készít, a rendezővel konzultál az elejétől, ő fogadja el, amit az ember kitalál a forgatókönyvet elolvasva. A makett 1:25-ös méretben készül először. Amikor eredeti méretben áll, akkor derül ki, úgy az igazi, ha a színésznek teret ad, meghatározza az előadás lényegét és helyét.

Mennyire szabják meg munkáját az anyagiak? - Miután Isten helyett a világon a pénz az isten, ez határoz meg mindent. Mi abból élünk, amit az önkormányzat ad, illetve a jegy- és bérletbevétel hoz. A díszlettervezés nem az élet ki mit tud?-ja, álmodozás, hanem feladat. Abból, amit a pénz biztosít, olyat csinálni, hogy a néző elhiggye, az valóság, rokokó, barokk, még ha bontott díszletekből, rongyokból készült is. A próbarendben ott van a díszletállító próba is, pontosítjuk, hogy méretekben, terhelésben, csuklópontokban működik-e. Utána készül el a színpadra a díszlet. Az utolsó négyzetcentiméterig meghatározzuk, miből mennyi és milyen anyag kell. Nem a méterenként nyolcezer forintos függönyanyagból, hanem elmegyünk Pestre a 13. kerületbe, 800 forintért kiválasztani. - Tervelfogadáskor mindent megvitatnak, mindent el kell mondani, mi miből készül, hogyan működik. Ha ez megvolt, indulhat az anyagvásárlás, a közös munka, díszlet-, világítástechnikai, hangtechnikai próbák. Négy hét múlva meg kell lenni mindennel, mert a néző megvette a bérletet, a jegyet.

Meghozzák az ételt, ínycsiklandóak az illatok. A fatálon párolt zöldségek és a háromféle módon elkészített halszeletek, mellé a tartármártás. Előttem az aszófői fogas, kíváncsivá tesz, és nem kell csalódnom. Perlaki Róbert azonban folytatja a színházi titkokkal, mielőtt hozzáfogna az ételhez.

- Akkor működik jól a színház, ha az összes szakágon megfelelő tudású ember van. Én megnézem az anyagot, megy-e a darabhoz, a tervekhez. Jön az anyagbeszerző, jelmeztervező, kiválasztjuk, a többit az anyagbeszerző intézi. A díszleteknél nincs olyan, hogy lehetetlen megcsinálni. Nagyon jó szakemberek vannak, a lakatos jobban tudja, mint én, egy csuklópont jobban működik-e. Nagyon fontos, hogy most fellendülés van a színházban.

Hosszú a rendezők listája, akikkel együtt dolgozott, és több színházban is. A veszprémi munkái mellett a többi színházban vendégként. Tervezett 13 díszletet Sopronba, 12-t Fehérvárra, a Pesti Színházba, Tordy Gézának, egy gyerekdarabhoz Győrbe.

- Igazán szerencsésnek mondhatom magam, mert az 50 év, a sors összehozott olyan művészekkel, mint Latinovits Zoltán. Büszke vagyok arra, hogy a veszprémi Petőfi Színház tagja vagyok most is.

Csodának és örömnek mondja, hogy 1961-ben bekerült a színházhoz. Akkor Szilágyi Albert volt az igazgató, aki felvette, majd Szabó János vitte végig az 1962-es évadot. Utána jött Lendvai Ferenc, aki idehozta Bitskei Károlyt, Fogarasi Máriát, Medgyesi Máriát - fantasztikus évadokra. Turián György két évig igazgatta a színházat, ő találta ki a vízi színpadot, a Szentivánéji álommal, amiben Majczen Mária játszotta Puchot. Körbevitték a Balatonon azon a nyáron. Pétervári István 1966-ban érkezett a színházba. Akkor játszott itt Végvári Tamás, Balázs Péter, Szilágyi Tibor. Pétervári 15 évig volt igazgató, akadt év 10 magyar ősbemutatóval. Illyés Gyulától Németh Lászlóig személyesen találkozhatott a szerzőkkel.

Európa nagyjai, Vogel Erik, Fehér Miklós volt a tanára, a Sirály pedig az első díszlete. Most tervezi Veszprémben a 121. darabhoz szükségeset. Bár azt kérdeztem korábban, melyik igazgatóval volt a legnehezebb dolgozni, rendületlenül folytatja azok névsorát, akikkel együtt dolgozott. Pétervárit elvitték Győrbe, jött Hegyeshalmi László, majd Kapás Dezső az osztályával. Vándorfi első öt évét is nagyon szépnek tartja. Utána Kolti Helga, az ő ideje alatt Ruszt Józsefnek két darabhoz tervezett díszletet. Két rövid ideig működő igazgató után jött Bujtor István, a Hyppolit, a lakájt és a Kakukkfészek díszleteit még vele együtt tervezték, szép emlék marad az életében.

- Van egy közös színházi feladat. Alkotómunka, mindenkinek egyformán részt kell venni. Minden igazgatómtól kaptam valami jót. Tisztelem a munkát, amit végeznek, nyomás alatt alulról és fölülről, ezt csak hittel és színházszeretettel lehet csinálni. Oberfrank Pál igazgatásával jó irányba megyünk, olyan feladatok jöttek, mint az Anna Karenina meg a Csókos asszony, a játékszínben meg a Jeanne d' Arc. Boldog embernek mondom magam, ha ilyen nehéz feladatok elé állhatok.

- A színház nekem a megélhetésemet adta, adja. Zenéltem húsz évig a színházban, tíz évig mellékállásban jazz-zenekarban.

Hívták hat budapesti és három vidéki színházhoz, nem tudott elmenni. Itt nőtt fel, itt élt édesanyja, nagynénjei. Meséli: akárhol volt külföldi turnén meg olyan helyeken, ahol még nem járt, mindig akkor nyugodott meg, amikor meglátta a Veszprém táblát. Volt egy kis időszak, amikor fizetetlen szabadságot kért a színháztól és egy kicsit világot látott. De utána bepótolta dupla munkaidővel.

Lépjünk ki a színház világából a magánéletbe. Vannak-e barátai, s milyen régiek? A barátok: 20-30-40 éves barátságok, de vannak frissek is.

Elfogyott a hal, a  desszertre tagadóan rázza a fejét.

- Úgy vagyok az ízekkel, mint a zenével. Ha koncertet hallgatok, külön a bőgőt, a fagottot hallom, ugyanígy vagyok az ízekkel, ha megkóstolok valamit, szét tudom választani az összetevőket.

- Színházat sem lehet szeretet nélkül csinálni, ahogy kihal a színházból a szeretet, ott be lehet csukni a kaput. Szeretet és megszállottság kell. Látvány nélkül nincs katarzis. Jó étel nélkül nincs élet.