Súlyuk van a szavaknak

Ebben valószínűleg szerepet játszhat az, hogy gyakorlatilag napjainkig alapvető politikai állásfoglalásnak számít az 1956-os események megítélése, a különböző álláspontok mögé felsorakozó szekértábor választása. Nemcsak az a kérdés, ki ünnepli, ki nem, hanem az is, hogy kivel és hogyan.

Különösen nagy jelentősége volt 1956 értékelésének a rendszerváltás idején, hiszen ez egyben véleménymondás volt arról a pártról, amelyik az 1956-os forradalom leverésével szerezte meg a hatalomhoz való jogát és lehetőségét - Tamás Gáspár Miklós 1989-es megfogalmazása szerint. Innen érthető igazán, miért volt annyira rendkívüli esemény, amikor Pozsgay Imre, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Politikai Bizottságának tagja, a kormány államminisztere az 1956-os események meghatározására kimondta a népfelkelés szót 1989. január 28-án.

Ez a hét egyébként is különleges időszak volt az 1956-os események megítélésének változásában. A Németh Miklós vezetésével működő kormány január 26-án döntött arról, hogy a hozzátartozók eltemethetik Nagy Imrét és társait.

Január 28-án reggel a keményvonalasnak számító pártfőtitkár, Grósz Károly a svájci Davosba utazott a Világgazdasági Fórumra. Mondhatnánk, itthon tiszta volt a levegő ahhoz, hogy délután a 168 óra című közéleti rádiómagazinban leadják a beszélgetést Pozsgay Imrével az MSZMP KB történelmi albizottságának 1956-os eseményekről készített anyagáról.

- Ez a bizottság a jelenlegi kutatások alapján népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt. Egy oligarchisztikus, és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek. Ezzel a formulával, történelmi megítéléssel a politika, a történettudomány és a közvélemény nagyon közeledett. A közvéleményben és a párttagság nagy részében is meglévő érzületet fejezi ki, hogy az a sommás ítélet, amelyik egyetlenegy kifejezéssel ellenforradalomnak minősítette azt, ami 56-ban történt, látnivaló az eddigi kutatások alapján, hogy nem állja meg a helyét.

Tények és új adatok juttatták el ezt a bizottságot ilyen következtetésekhez. Akkor ebbe az is beletartozik, hogy az ezt minősítő források, eszközök is kétessé váltak, vagy egyszerűen elhamarkodottak, az akkori adatok és ismeretek birtokában korlátozott módon fogalmazták meg azokat. Akkor itt visszamenni nem 56-hoz kell, hanem ahhoz a 48, 49-ben vállalt, vagy kényszeredett szocialista modellhez, amelyik egészében úttévesztésnek bizonyult, hiszen idevezetett, ehhez a válsághoz, amelyik most az egész működésképtelenségét bemutatta - foglalta össze Pozsgay Imre az albizottság megállapításait.

A bizottság munkáját leállíthatja-e bárki, megakadályozhatja-e, hogy a közvélemény elé is olyan tényeket tárjon, amelyek nem igazán kedvező színben tüntetik fel akár az MSZMP-t? - kérdezték a riporterek.

- Ha netán valakinek egy ilyen abszurd ötlete támadna, akkor azt ahhoz a játékhoz lehetne hasonlítani, amikor a fogkrémet a tubusba valaki vissza akarja gyömöszölni. A dokumentumok nyilvánosságra hozása nem vár KB-tárgyalásra. Ez a tudás már itt van, ezek az ismeretek már itt vannak, és hatni fognak a politikai életben - reagált az államminiszter.

Grósz Károly Svájcban kapta a hírt Pozsgay Imre bejelentéséről. Politikai döntésnek tartja 56 értékelését, amit szerinte nem egy személy vagy tudományos bizottság, csak a központi bizottság hozhat meg.

Közben, az akkori szokás szerint megindultak a levelek a pártfőtitkárhoz. Grósz Károly megfogalmazása szerint a párttagságot sokkolta Pozsgay bejelentése. A február 10-re előrehozott KB-ülés után adott nyilatkozatában elmondta, több mint 500 levelet kapott, aminek többségét kollektívák írták - köztük a miskolci pártbizottság. Csak 11 olyan szervezeti és 17 olyan magánlevél volt, ami egyértelműen Pozsgay álláspontját támogatta, a többi ellene foglalt állást - mondta Grósz.
Ha a központi bizottság nem is akadályozta meg az anyag nyilvánosságra kerülését, még előtte megismerkedett vele, mivel a február 20-ra tervezett ülést 10 nappal előre hozták.

Pozsgayt megdorgálták, hogy az anyagot a KB vitája előtt hozta nyilvánosságra, „ugyanakkor bizalmukról biztosították”. Nem is volt és nem is lesz Pozsgay-ügy - nyilatkozta álláspontjukról Grósz. Elmondta azt is, hogy a KB szerint 1956 népfelkelésként kezdődött, majd megerősödtek az ellenforradalmi vonások. Messze volt ez még az igazi meghatározástól, de már kényszeredetten tudomásul vették, hogy engedniük kell.

A New York Times kommentárja szerint az ülésen kompromisszum született az 56-os ügyben, helyreállították a pártegység látszatát. Ez még fél évig, az 1989. október 7-ei feloszlásig sikerült.