Fogas kérdés

- 2007 tavaszán gyökérkezelték az egyik fogamat. Az utolsó, végleges tömésnél a doktornő közölte, hogy nem kell többet mennem, egy gézdarabot tett a kikezelt gyökérbe és arra tette rá a tömést. Utóbbi pár hónap múlva kikopott, kiesett, de mivel nem fájt a fogam, nem mentem hozzá vissza azonnal. Jelentkezett viszont valamilyen feszítő érzés, és később elgennyesedett a fog környéke. Ekkor visszamentem, a gyökérbe újra gézdarab került, rá a tömés. Szinte az első alkalomtól kezdve hőemelkedésem volt, egyre rosszabb lett a közérzetem - kezdi nem mindennapi történetet Zsuzsa, aki a szerkesztőségben keresett fel, hogy okulásul mindezt elmesélje. Mint elmondta, többször kapott tüdő- és arcüreggyulladást, rendszeresen kezelték felső légúti panaszokkal. Évente egyszer-kétszer a teljes állkapcsa is begyulladt. Így aztán elkezdték kihúzni a teljesen ép fogait, mert nem tudtak mást kitalálni. 

-  2010 tavaszán, amikor a gyulladás ismét jelentkezett, már egy másik fogorvosom volt, ő közölte, hogy az összes felső fogamat ki kell húzni, mert gennyágyban vannak. Amikor a gyökérkezelt fogra került a sor, annyit mondott, hogy az teljesen szétrohadt. A sebbe nem nyúlt bele, nem tisztította ki, a húzás után tizenegy nappal saját magam szedtem ki belőle éjszaka egy gézdarabot. Ez a mai napig megvan. Utána a bal 1-es húzásakor sem akartak gyógyulni a sebek, ezekre gyógyszeres vattacsomót tett az orvos. Csak az első nem lökődött ki, a többi viszont igen. Többször szóltam, hogy ott maradt a vatta, de az orvos ezt nem hitte el. Két hónappal a húzást követően még éreztem a csomót. Akkor szóltam utoljára, de kinevetett, mondván, hogy hol van már az a vattacsomó - mondja keserűen mosolyogva. Közben a háziorvos többször küldte pszichiáterhez, Zsuzsa nem tudta ugyan, hogy miért, talán nem látta megalapozottnak a panaszait. 

- Már rendszeresen szedtem antibiotikumot, mást és mást, ám ezek egyre inkább nem használtak. A fájdalmak egyre erősödtek, egyik orvostól a másikhoz mentem, gyakorlatilag hatvan kilométeres körzetben felkerestem az összes fogorvost. Mindegyik erősítette, hogy semmit sem talált. Többször történt röntgenes vizsgálat, CT is, meg laboros vérvizsgálat, végül 2010 őszén az egyik szájsebész egy panoráma-röntgen alapján azt mondta, tényleg van ott valami, műteni kell. Erre szeptember 10-én került sor, hét fog hosszan vágta fel az ínyemet, és fejtette le a csontról a húst, végigkaparta a csontot, a húsból granulátus-szövetet távolított el. A műtét után annyit mondott, hogy géz és vattadarabot nem talált, de nem gyógyuló sebeket igen, amiket okozhat a géz és vatta által kiváltott fertőzés is. A panaszaim három napra megszűntek, majd a negyedik naptól visszatértek a szinte elviselhetetlen fájdalmak. Rendesen enni gyakorlatilag 2010 tavasza óta nem tudok. A szájsebész erre annyit mondott, hogy a gyógyulási folyamat fájdalmait érzem. Én biztos voltam abban, hogy ez nem csontfájdalom. Közben az interneten találtam egy honlapot, a feltett kérdésemre már másnap felhívtak. Fölmentem Budapestre, az ottani orvos elmondatta velem az egész történetet, majd röntgen készült, aminek alapján közölte, hogy az arcrészben van egy ki nem fejlődött fog, amit ki kell műteni - meséli Zsuzsa a megdöbbentő tényeket. 

- 2011. március 14-én kioperálta belőlem ezt a fogat, azután a teljes alsó állkapcsom begyulladt. Onnan egy hét múlva egy újabb fogat kellett kihúzni, illetve el kellett távolítani a korábban bennem hagyott varratokat és szilánkokat. Rá egy hétre begyulladt egy fülkörnyéki izmom, majd amikor ez elmúlt, egy hét láztalan időszak következett. Egy hónap múlva, amikor visszamentem, a bal 5-ös környékén a lágyrészben tapintott ki valamit az orvos, amin ő is nagyon megdöbbent. Fölvágta, és hat-nyolc gézszálat távolított el a lágyrészből. Két hét láztalan időszak után májusban a bal 2-es környékéről szedett ki egy kis csomót. Ezt három hét láztalanság követte, egyre jobb lett a közérzetem, elkezdtem hízni, abban bíztam, hogy még egy-két vágás, és rendbe jövök - emlékszik vissza.

Itt kezdtem bizakodni, hogy a történet jóra fordul, ám csalódnom kellett. Zsuzsától megtudtam, hogy júniusban újra tapintott valamit az orvos ott, ahol a vattacsomót gyanították. Viszont nem akart újra fölvágni, így nekiállt a fogsornak. - Az elkészült, három hétig tudtam használni, aztán újra visszatértek a fájdalmak. Szeptember közepéig soha nem tapasztalt fájdalmat éreztem. Már nemcsak az íny és az arc környékéről, a fájdalom a homlok közepéig húzódott föl. A budapesti orvos 3d-s CT-t készített, illetve augusztus közepén megállapította, hogy nyitott a szájpadom, valószínű a bal 1-es húzásakor széttörték a farkastorok záródási pontjait, így a száj- és az orrüreg kommunikál egymással. Személyesen elvitt egy fül-orr-gégész kollégájához is.

Aztán kilenc lézeres beavatkozással vágta le a húst az íny hátoldaláról, illetve a szájpad részről, hogy eltüntesse a barázdákat. A panaszaim azonban a beavatkozás után sem szűntek meg, éreztem a vattaszöszöket, és addig könyörögtem, amíg újra fölvágott. Egy nagyon sötét és nagydarab valamit vett ki belőlem, amiről nem tudtuk, hogy mi az. Kiderült, hogy egy kötőszövet darab, ami félig szétrohadt a gyulladástól. Nagyon mélyen volt, az orrnyílás mögötti részen. Az orvos annyit mondott, hogy ennél tovább már nem tud menni, mert legközelebb már a koponyaalapról szedegetné le a dolgokat - meséli Zsuzsa olyan természetességgel, mintha nem is neki kellett volna elviselnie a traumát. 

- A szövetet elküldte - saját költségemen - bevizsgálni. A műtétet három nagyon erős vérzés követte, a harmadiknál mentőt kellett hívni. Otthon a műtét után három nappal egy pánikrohamom is volt, valószínű a vérveszteség és az évek óta tartó fájdalom következményeként. Hogy a háziorvosom örüljön, felkerestem egy pszichiátert - jegyzi meg némi éllel. 

- Ő annyit mondott, hogy nincs olyan ember, akit ez ne viselne meg, majd kétféle gyógyszert írt föl. Ezek közül az egyik órákra használhatatlanná tett, nem kaptam levegőt. Szedtem a másikat, azután azt is abbahagytam, mert több bajt okozott, mint amennyit használt. Pszichés mellékhatások is jelentkeztek. A pszichiáter elmondta, hogy az alapproblémát, a szájsebészetit kell először megoldani, addig semmilyen bogyó nem használ. Akkor döntöttem úgy, hogy nekem ezt agyban kell rendeznem, magamat kell megpróbálnom gyógyítani. Közben megjött a szövettan, kétféle gennyképző baktériumot tenyésztettek ki a kioperált részből. Egy másik orvos a Budapesten kapott antibiotikum mellé Sumetrolim tablettát írt fel, és azt mondta, hogy ha szerencsém van, a szervezetem évek alatt leküzdi a gyulladásokat. Próbáljak meg életben maradni - adta a tanácsot. A jelen pillanatban itt tartok. Antibiotikumot nem szedek, és mivel látom, hogy az orvosok többségére egyáltalán nem számíthatok, próbálom magam gyógyítani.

De hogy ezt meddig lehet így teljesen egyedül csinálni, azt nem tudom - fogalmaz beszélgetőpartnerem, majd azt is elárulja, hogy  egyik nap jobban van, a máikon rosszabbul. Az ízületei tönkrementek, a gerince iszonyatosan fáj. 

- Azt gondolom, hogy az emberi test egy nagyon pici része a nagy egésznek, így ezek a kapcsolatok és összefüggések ott még szorosabbak. Feltételezem, hogy az izületi problémáim is a szájsebészeti fertőzésemtől vannak. Tudom, hogy léteznek különböző alternatív gyógymódok, de ezeket most, a család anyagi helyzete miatt nem tudom megkeresni. Budapesten egy év alatt huszonhétszer voltunk, csak az útiköltség alkalmanként tizenötezer forint. Az orvosok költségei, a rengeteg antibiotikum: ez összesen mintegy egymillió forint kiadást tesz ki. Arról nem is beszélve, hogy ez az öt év, illetve a sok gyógyszer milyen maradandó károsodásokat okozhatott a szervezetemben. Fogalmam sincs, hogy mi lesz tovább, az elmúlt két évben a családi kapcsolataink is eléggé gallyra mentek. A szeretteim látják, hogy mi van, ha erősödnek a fájdalmak, akkor türelmem sincs annyi hozzájuk, mint egyébként. Talán az a legjobb, ha ezekben a helyzetekben egyáltalán meg sem szólalok. 2011-ben kétszer jutottunk el oda, hogy már a férjem sem hitte el, hogy tényleg van valami bajom.

Aztán sajnos megszületett a bizonyíték, hogy van, és ha az orvosokra kellene számítanom, akkor marad is. Otthon csirkéket keltettem, kertészkedtem, folyamatosan dolgoztam, nagy energiáim voltak. Most már sokszor annak is örülök, ha az ebédet meg tudom főzni. Nekem is eléggé nehéz ezt lelkileg földolgozni. Közben lefogytam negyvenhét kilóra, bár amióta tudom, hogy csak magamra számíthatok, azóta híztam kettőt. Munkahelyem tavaly nyár óta nincs, de ilyen állapotban nem is merek keresni. Ha az öngyógyítás működik, akkor jó, ha nem, hát így jártam - fejezi be a történetet. Érdemes elgondolkodni azon, hogy az orvostudomány ma hol is áll. Zsuzsa már nem ezen tűnődik. Ő csak túl akarja élni, és visszatérni a régi életéhez.

A címoldali fotó illusztráció