Pusztay János: a kis népek sorra feladják eredeti nyelvüket, áttérnek egy nagyobbra

- A magyar nyelv finnugor rokonságáról rendre felmerülnek kritikák és alternatív elképzelések, talán a türk nyelvekkel való rokonság a legnépszerűbb ezek közül. Van ezeknek tudományos alapja?

- Amióta felfedezték a finnugor rokonságot, azóta folyamatosan támadják a szakmát. Vannak hasonló vonások egyes nem finnugor nyelvek és a magyar között, a nyelvrokonságnak azonban vannak olyan kritériumai, amelyek azt bizonyítják, hogy a nyelvünk finnugor. A rokonságot másképp gondolom, mint a hagyományos finnugor nyelvészet. Azt vizsgálom, hogy a magyar nyelv és a finnugor nyelvcsalád honnan keletkezhetett. Az összehasonlító nyelvtudomány hatezer évre tud visszamenni, én messzebbre megyek, mert amit alapnyelvként rekonstruálnak - amiből levezetik az egyes nyelvcsaládok nyelveit -, annak kellett, hogy legyen előzménye, mert az ember már jóval korábban is élt. A különböző területen élő finnugor népeknek különböző antropológiai, genetikai jegyei vannak. A magyar népről ezek alapján, ami nem minden magyarországi magyarra jellemző, kimutatható: rendelkezik keleti génekkel, így törökségi népekkel azonos génekkel, de mindig idomult a környezethez. A magyar nyelv azonban finnugor. A szerkezete összeköthető más nyelvekkel is, mert ragozó nyelv, mint a finn, a kirgiz, a kazah vagy a tatár. Ez egy típusbeli sajátosság, az egyes részrendszerek működésében viszont megszűnnek vagy általánossá válnak a hasonlóságok. Lényeges, de nem az a legnagyobb problémánk, honnan jöttünk. Ahogy azt Illyés Gyula is mondta, nem az a fontos, hogy honnan jöttél, hanem hogy hová mész. A legfontosabb, hogy a népet és a nyelvet el kell egymástól választani. A nyelv finnugor, a nép pedig kevert.

Pusztay János szerint büszkék lehetünk a nyelvünkre (Fotó: Penovác Károly)

- Ebben nincs ellentmondás? Vagy a népcsoporthoz való tartozás korábban eldőlt és később alakult ki a nyelv? Esetleg leváltották az eredeti nyelvüket? 

- A nyelvcsere hétköznapi jelenség az emberiség történetében, a kis népek például most is sorra adják fel eredeti nyelvüket és térnek át egy nagyobbra. A magyar nyelvvel is ez a helyzet: átvettünk egy magas presztízsű nyelvet azoktól, akikkel keveredtünk. Büszkék lehetünk a nyelvünkre, mert a világ nyelveinek fele eltűnt az elmúlt ötszáz év alatt, a mienk a herderi jóslattal ellentétben él és virágzik  - bár látok veszélyeket a jövőjét illetően -, és jól használható társadalmi, politikai, kulturális és tudományos szinten is.

- A szókincsünkben hány finnugor eredetű szó szerepel?

- Habár sok az ismeretlen eredetű szó az etimológiai szótárban - ez a nyelvtudomány korlátait is mutatja - nagyjából 700-800 kifejezésünk finnugor eredetű, amit lehet soknak és kevésnek is mondani, de az alapszókincsben, illetve a mindannapok 70-80 százalékában ezeket a szavakat használjuk. A szövegek típusától is függ, a szépirodalomban vagy a köznyelvben más az arány.

- Új kötete Mesék a nagy medvéről címen jelent meg. Mi adta az ötletet a megírásához, és miért az állatmese műfaját választotta?

- Sokat foglalkozom oroszországi nyelv- és kisebbségpolitikai kérdésekkel, és nagyon sok a visszás vonás, a kulisszaépítés, amit Patyomkin-falunak szokás nevezni. Mikor kifele úgy néz ki, hogy minden rendben van, de befele rohad az egész. Erről sok helyen tartottam tudományos és politikai jellegű előadásokat külföldön és itthon is.

- Ezek a visszásságok nem csak a Szovjetunió időszakában voltak jellemzőek, hanem manapság is?

- Igen, sőt, amikor én ebbe a nemzetközi mozgalomba 2000 körül bekapcsolódtam, már majdnem egy évtizede nem létezett a Szovjetunió. A nyelvével hal a nemzet című könyvemben - amit zömében oroszországi hivatalos, tudományos és politikai források alapján írtam meg - jutottam arra a következtetésre, hogy valamennyi finnugor nép kultúrája és nyelve veszélyeztetett helyzetben van, mert a törvények ellenére nagyon erős állami szándék az oroszosítás. Amikor tárcákat írtam, akkor is nagy szerepet tulajdonítottam annak, hogy a nyelvvel játsszak, ezzel részben tompítva, részben élesítve a helyzetet. Ez a könyv is tele van ilyen szójátékokkal, mint például a medve megeszi a tejbegrúzt, ezek mindenkiben elindítanak egy asszociációt. Az első részben a finnugor mitológiát is felhasználtam.