2013.05.31. 14:43
Felkapta a hírnév a repülő ékkővel
Világszerte ismert természetfotós a Balatonalmádiban élő Novák László, aki 35 évvel ezelőtt vett először a kezébe fényképezőgépet, hogy aztán olyan bravúros képeket készítsen, amelyek bejárták a világot. Az 56 éves fotóművész legismertebb felvételét barátjával, a szegedi Kármán Balázzsal készítette egy jégmadárról - négy télen át.
- Minden ősszel, a rétszilasi lehalászáskor kaptam vagy 50 kiló kishalat, amelyekkel januárban és februárban naponta töltöttem fel a Tobruk melletti patakban elhelyezett víz alatti etetőt, ahová a jégmadarat vártuk - meséli a fotós.
- Bosszúságomra patkányok és vidrák is rájártak a cikázó élelemre, de azért jutott a mi madarainknak is. Két fényképezőgéppel, hat vakuval és más technikákkal dolgoztunk. Amikor az infrafüggönyön átrepült a szárnyas, amely 30 centi mélyen csapott bele a vízbe, akkor exponáltak a gépek. A sorozat legszebb képe az lett, amikor már a víz fölött van, s csőrében ott ficánkol a hal. Mivel akkoriban, 1998-99-ben még nem volt digitális fényképezőgép, alkalmanként több tekercset ellőttünk, amelyekről csak napok múlva - az előhívás után - derült ki, hogyan sikerültek.
Tökéletességre törekedtünk, ezért csak a negyedik télen sikerült elkapni a kivételes pillanatot, amelyet szabad szemmel is nehéz követni. A világ legrangosabb, a BBC Wildlife photogprapher of the year pályázatán 2001-ben a képért harmadik díjat kaptunk. Viszont 2010-ben, a földrészek élővilágát bemutató emlékkiállítás reklámplakátján a mi madarunk szerepelt, amelyet repülő ékkőnek is neveznek. Ez a sorozat szerepel a szerzőpáros 1998-ban kiadott Privát éden című fotóalbumában is. Benne van egy vízirigóról készült felvétel, a madár éppen a patak felett húz át, hogy lecsapjon a víz alatti zsákmányára.
Ezért a felvételért Jósvafőre utazott el többször is Novák László, aki elmesélte, ez a madár szó szerint besétál a vízbe a zsákmányáért, majd a víz alatt szárnyával evezve keresgéli táplálékát. Mindennek az alapja a lessátor, magyarázza a halk szavú, szerény alkotó, akinek legalább 20 kiállítása nyílt az elmúlt húsz évben. A méternyi széles és magas, terepszínű sátrat már télen ki kell helyezni az itatóknál a fákra, hogy szokják a madarak, mire eljön a tavasz, a párzás, a költés ideje. A szűk helyen nem egy-két órát, hanem napokat is eltölt a fotós - alkalmanként alkotótársával.
Páratlanul látványos, díjnyertes kép készült a jégmadárról. Novák László naplót vezet, hogy hová, mikor érdemes elmenni, ha ritka madarat, növényt örökítene meg (Fotó: Novák László és Kármán Balázs)
Évekkel ezelőtt a Hortobágyon állt lesben, hogy megörökítse a szomjas darvakat, de elkóborolt házi disznó riasztotta el őket az itatótól. A következő vidám eset még akkor történt, amikor szovjet katonák gyakorlatoztak erdeinkben: a lessátorból csak a vastag, 300-as teleobjektív kukucskált ki, amelyet meglátott egy arra sétáló házaspár. 'Figyelj, mi lehet az a cső?' - kérdezte az asszony. Gyors válasz: "Tábori konyha. Kilóg a kéménye".
- A természetfotózásban az egyik legnehezebb, hogy megtaláljuk azokat a helyeket, ahol a legszebb, legritkább madarak fészkelnek, nyílnak a páratlanul szép virágok - magyarázza a fotós, aki megmutatja az 1976 óta vezetett naplóit. Ezekből kiderül, hogy például mikor és hol nyílik a kakasmandikó. Kövirigót senki ne keressen széles e hazában, már kipusztultak, ám a számos díjat magának tudó fotósnak sikerült a '90-es évek elején ezeket megörökítenie. Térképek, grafikonok őrzik a titkot egy-egy helyről, amiről részletesen nem kíván beszélni, mert fél, hogy a természeti értékeket kevésbé tisztelők kárt tesznek az élővilágban.
- Aki az erdőt járja, látja, hogy milyen pusztítás megy végbe a szemeteléstől az erdőirtáson át a motorozásig. A Magyar Természetfotósok Szövetségét 1989-ben alakítottuk meg néhányan. Elhatároztuk, hogy még nagyobb alázattal közelítünk a természethez. Az nem járható, hogy fiókanevelés idején a fotós pár méterről lesse a "zsákmányt", mert az állatokban ez stresszt vált ki: fészkét elhagyja, nem eteti tovább a kicsinyeit. Legalább a természetfotósok becsüljék az élővilágot!
Honnan a természet szeretete? Nála is meghatározó volt a gyerekkora. Már kisiskolásként figyelte a madarakat, többet felnevelt közülük. Ma sem felejti el, amikor 1968 májusában egy özönvízzel kísért jégeső lakhatatlanná tette a kővágóörsi házukat. Amint tehette, rohant a közeli bokorhoz, ahol megdöbbenve látta, hogy elpusztult a kis poszáta, valamint a szárnyai alatt védelmezett öt fiókája. Erdésznek készült, de szülői nyomásra gépész üzemmérnök lett belőle. Nem bánta meg, hiszen szereti a "műanyagos" szakmáját.Ha kellett, átutazott az ország másik felébe egy-egy jó kép reményében. Több afrikai országban is megfordult fotóstársaival, illetve családtagjaival.
Külföldön és persze itthon is szívesen örökítette meg a csodálatos tájakat, természeti jelenségeket a maga sajátos látószögéből. Van, hogy évekig agyal egy felvétel technikai megoldásán. Ezek közé tartozik a harkályról készült sorozata is. Az egyik fotón a színes tollú éppen az odúját mélyíti, szélesíti. Noha csak néhány tucat forgács repült a mélybe, az ellenfényt adó vakuknak köszönhetően ezernyi forgács látszik a képen. Ilyen felvételt még senki nem készített.
Tavaly fotózott egy látványos összeállítást az éjszaka zsákmányt gyűjtő lappantyúról, amely a fák csúcsán szokott énekelni. Az éjszakai fotózás is nagy kihívás a szakmában. Amikor elámulok a pompás felvételeken, azt mondja, még nem tökéletesek, nyáron ismét kimegy a Vöröshegyre.
A technikai megoldásról egyelőre nem kíván beszélni, ami persze érthető. Minden év szeptemberében pár napot a Hortobágyon tölt, hogy megörökítse a szívéhez oly közel álló darvakat. Azt mondja, ha meglátja őket, olyan felemelő érzés keríti hatalmába, mint amikor meghallja a Himnuszt. Az elmúlt évtizedekben a családja mindvégig támogatta időrabló szenvedélyét. Felesége, Ilona sokszor elkísérte felfedező útjaira, csak úgy, mint tizennyolc éves lánya, aki szintén nagyon közel került a természethez: gyerekkorában már kézből etette a széncinegéket, ő gondoskodik otthon a galambjairól és a kacagó gerléiről, Böbe kutyáról és persze Belláról, a macskáról.
- Örülök, hogy Dóri is szereti a természetet. Kárpótol azért, amit kétéves korában "elkövetett". Korábban egy fekete kökörcsin fotózásáért díjat kaptam, ám amikor az erdőben egy dupla virágút találtam, tudtam, ez lesz a nagy fogás! Két hétig figyeltem a fejlődését, majd egy órán át tartott a fotózás előkészülete. Belenéztem a keresőbe, az ujjam már az exponálógombon volt, amikor megláttam kislányom kezét: leszakította az egyik szálat... Egy másodpercen múlt a vélhetően újabb díjnyertes felvétel, de a történeten ma már csak derülünk.
Novák László háromszor volt az év természetfotósa idehaza. A világ legrangosabb fotópályázatán, amelyet a londoni természettudományi múzeum a BBC Wildlife magazinnal közösen hirdet meg, 2005-ben első lett a növények dicsérete kategóriában. A Wild Wonders of Europe fotósa volt 2009-ben. Ötven európai természetfotóst kértek fel, hogy megörökítsék Európa természeti értékeit. Az almádi művésznek a fenyőpintyekről készült felvétele dupla oldalon szerepelt az albumban.
