Méregtelenítő kúra? - Mi a böjt ma a zaklatott, felgyorsult világban az embernek

Valóban méregtelenítő kúra vagy más, az életmód szempontjából jótékony hatású tevékenység? Mi a böjt ma a zaklatott, felgyorsult világban az embernek?

A böjt testi és lelki egyensúlyvesztést hoz magával, mégpedig az alapvető szükségletek terén. Nem mindegy, mi vonz, hív, motivál a nagyböjt kezdetén a komoly böjtölésre. Étel- vagy italmegvonás? Súlyfelesleg, koleszterintúltengés, pár kilót talán le kellene dobni? Különbséget kell tenni a test kultúrája és a lélek tisztulása között. Az előbbi nagyon gyorsan látható, az utóbbi láthatatlan, mégis alapvetően megtapasztalható életmódváltozást eredményezhet a keresztény ember életében. A kérdés persze mindig ugyanaz: hogyan?

Ebből a szempontból a böjt egy másik, mégis fontosabb dologra hívja fel a figyelmünket. Személy szerint képes vagyok-e magamért valami nagyon fontosat tenni. Önmagamat megtagadni, áldozatot vállalni, lemondani, erőt és energiát átcsoportosítani, magamért vagy másért, egy másik irányba elindulni. A keresztény ember felfogásában a böjt többletértékkel rendelkezik: nem kínzom magam méregtelenítő kúrákkal, drága gyógyászati wellnesshetekkel vagy délutáni cukor nélküli teával, hanem természetemből kiindulva haladok a természetfölötti irányába. Figyelve önmagamat, tetteimet és azok hatását a magam és környezetem, embertársaim életére. De mindig szem előtt tartva, ha a lelkem tisztul, szívem puhul, a testem is új erőre kap.

Kilépni önmagunkból nem tudunk, testünk-lelkünk összekovácsolódott az Isten keze alatt. Ha gondolataim, tetteim és életem nincs összhangban, akkor tévúton járok, rossz volt a start a futópályán, erőtlen és céltévesztett a lendület. Ha nekifeszülök pszichével, de nem lélekkel, gyomorral, de nem szívvel, a környezetem, közösségem, családom, barátaim és munkatársaim azt érzik, hogy feszült, ideges, gondterhelt és nyúzott vagyok. Kifogásokat keresek és magamat akarom igazolni, mit miért nem tettem. Csak hátrálok, hárítok és kifogásokat keresek. Tehát nem azt teszem, ami megszokott.

Észre sem vesszük, hogy a kényelem, sok jó dolog teljesen hozzánk tapadt, ez akár az életcélunktól is elterelhet minket. Többet és többet dolgozunk, hogy még többet és még többet keressünk, de közben a megkeresett pénzt gyakran olyan dolgok vásárlására költjük, amelyekre igazából nincs szükségünk. Mennyi felesleges dolgot vásárolunk, de életünknek nincs hozadéka. Más a folyamat, más a célja, és a hozzáállás is más. Egyszer hallottam, hogy amit életünk egészében összekuporgattunk, magunktól megvontuk, megböjtöltük, vagy éppen kiböjtöltük , az életünk utolsó szakaszában gyógyszerekre, egészségre és minőségi hosszú életre költjük el.

Gyakran mondják, hogy a böjt csak a vallásos, magát megnyomorítani szándékozó, önmagát és emberi bűneit ostorozó fogyókúra vagy méregtelenítés. Én nem ilyenre gondoltam. Ez egy céltalan és mihaszna megközelítés. Ki akarja magát sanyargatni? Hiányzik belőle a lelki látásmód. A böjt nem lelki vagy erkölcsi élsport, nem is "vasember"-viadal. A böjt célja elsősorban az, hogy egy nehezebb testi, de könnyebb, Istenre nyitottabb lelki állapotban átéljem a saját emberi korlátaimat, amit nem táplálékkal vagy élvezettel akarok betölteni, hanem tudjak Istenhez fordulni kiüresedett, hiányokkal teli helyzetemben. Ha azonban élsportot csinálok a böjtből, a büszkeségem fog növekedni, és a hiányt önmagammal töltöm ki.

A böjt sok estben testi és lelki hegymászás, de van, amikor mély lelki tengeri búvárkodás. Hogy rátaláljak arra, akit ritkán, néha-néha, vagy talán még sohasem szólítottam meg. A láthatatlan, de mégis érzékeimmel felfogható, megtapasztalható Istent.

Mi a böjt valódi értelme? Képes vagyok felülmúlni és megtölteni életemet az alapvető természetem által, ösztönösen diktált vegetációját valami más természetfölötti lelki tartalommal. Léteznek alapvető emberi ösztöneink is, de képesek vagyunk felülmúlni, ha kell, akkor átalakítani, uralkodni rajtuk.

A nagyböjt rendkívüli pillanat, amely minden évben, mint egy rég nem látott rokon vagy barát, vissza-visszatér. Felkészülünk rá: ha kell, rendkívülivé leszek, akiben semmi rendkívüli nincs, de a rendkívüli helyzetben is tevékeny maradok, amikor mások elfáradnak, leállnak. A nagyböjt segítségünkre lehet abban, hogy fel tudjuk fedezni a rendkívüli pillanatokat, szélesre tárva lelkünket, Istenre való nyitottságunkat, és ott ne az alapvető szükségleteink és ösztöneink alapján döntsünk.

László Dezső plébános