Hogy milyen az élete...

Először is a születési anyakönyvi kivonatáért kellett elmenni a falujába. Mindjárt meglepetés érte: az anyakönyvezett név nem egyezett a 70 éve használttal. Lodmanyicky volt bejegyezve Lodmanicky helyett. Tehát az új személyi igazolványban változni fog a neve. S ennek megfelelően a tárcáját duzzasztó összes többi igazolványban és kártyán is. A jogosítványban, az adóigazolványon, a horgászengedélyben, a TAJ-kártyán, a lakcímkártyán, a bankkártyán és a különböző törzsvásárlói kártyákon, amelyeken olyan szépen gyűltek a pontjai.

Mióta az eszét tudta, Lodmanickynak hívták. Ezen a néven járt iskolába, a diplomáján is ez állt. Ezen a néven házasodott. És tanácselnökként is ezt a nevet írta alá egy Balaton-parti üdülőfaluban évtizedig. A polgármesteri hivatal mindenese sóhajtott, nem tehet semmit. Az anyakönyvben Lodmanyicky szerepel fekete-fehéren.

Mesélik, hogy a köztiszteletben álló Lodmanicky úr régi iratainak elvesztésével az önazonosságát is elvesztette. És ezt nem tudta pótolni, mint az okmányait. A hajdani közvetlen, nyílt tekintetű, agilis ember lelkileg összeroppant, búskomorságba esett. Ha nem lehet, aki volt, másvalaki nem akart lenni.

Váratlan halálában ez a feloldhatatlan dilemma is közrejátszott: Kinek az életét élte? És kicsoda éli az övét?

Domján Gábor, költő