Kötéltánc és szaltó

A slackline "felfedezése" unatkozó hegymászóktól ered, akik így akarták fejleszteni egyensúlyérzéküket és koordinációs képességüket. Alap esetben a földhöz közel (20-40 centi) kifeszített hevederen gyakorolják, de van extrém magasságban űzött változata is, szakadékok, szurdokok felett, vagy épp két felhőkarcoló között.

"Pedig olyan egyszerűnek tűnik... fél lábbal állok a hevederen, kifújom a levegőt. Kitárom a kezem, kihúzom a derekam és egyenes derékkal ráállok a hevederre, ami ugyancsak ingatag jószág. Koncentrálok, minden idegszálammal az egyensúlyérzékemre fókuszálok - semmi tudatos mozgás, csak az ösztönök dolgoznak. Csak befelé figyelek... Használd az Erőt, Luke. Nincs semmi más a világon, csak a kötél és én, meg a két fenyő. És a végletekig feszített koncentráció. A tekintetem rászegezem a fára a heveder végén, és így ingok jobbra-balra.

És ekkor, ahogy ott álltam föld és ég között a napsütésben, hallgattam a " target="_blank">Time Is Running Out-ot a Muse-tól, egyszer csak hirtelen feltámadt a szél. Egyenesen az arcomba fújt, nekem pedig valami egészen fantasztikus érzésem támadt - mégpedig az, hogy repülök. Vigyorogtam, és hirtelen pillekönnyű lett az egyensúlyozás a kötélen... Pofonegyszerű. Nyilván, hiszen a szél fenntart, ahogy kitárom a kezem... láttam a szemem sarkából a saját árnyékomat a füvön: kócos hajú figura kitárt karokkal, lebeg a naplementében. Ennyire még soha nem éreztem a szelet: nem egyszerűen nyomott, ahogy bringán, nem csak a hajamat kócolta, hanem a zsigereimben éreztem. Remegtetni kezdte a hevedert alattam, és ezt világosan és mélyen felfogtam, minden rezdülést. Pontosan tudtam, mikor erősödik meg egy pillanatra, vagy mikor tart szusszanásnyi szünetet. Persze, hiszen repülök, és most minden a szél...

És szabad voltam, igazán."

/langyos sör hab nélkül