Ritka fa: molyhos nyír a Lesence-völgyben

Az Uzsai-erdőbe látogató rögtön érzi, hogy különleges élőhelyen jár, ehhez hasonlót máshol az országban nem láthat. A mély patakvölgy felső harmadában a hazánkban ritka, védett molyhos nyír (Betula pubescens) kisebb-nagyobb csoportjai élnek, köztük tekintélyes méretű, idős fák is. Élőhelyei hazánkban a reliktum jellegű lápok, tőzeglápok, mészkerülő erdők.

A hatvanas évek elején a fiatalon elhunyt botanikus, Tallós Pál a Felsőnyirádi-erdőben még összefüggő állományát találta  hazánkban ritka élőhelyen  egy nyírlápon. Napjainkban kétes, hogy ezen a területen előfordul-e még a faj.

A Magyarországon gyakori bibircses nyírtől könnyen elkülöníthető. A molyhos nyír esetében a vessző finoman szőrös, viaszos mirigyek nincsenek rajta. A levéllemez a fonákon, az erek mentén szőrös. A molyhos nyír gallyai felfelé állnak, míg a bibircses nyíré csüngők. Kérge sokáig sima, alig repedező, míg a gyakoribb bibircses nyír kérge korán erősen repedező.
 
Hazánkban szőrös nyírnek is nevezik. A Betula nemzetségnevet a latin köznyelvi alak alapján kapta, amely vélhetően a "batuo", ütni, levágni igéből ered, ugyanis a nyírvessző a rossz gyerekek megfenyítésére szolgált régen. Más vélekedések szerint a római liktorok vesszőnyalábjaihoz (fasces) való anyagot a nyírek gallyairól vágtak.