Bevásárolni indultunk a piacra - Minden drágább lett

A piac már lassan elveszíti régi jelentőségét, amikor a társadalmi kapcsolatok egyik fő színtere volt. Ma szívesebben vásárolunk mindent egy helyen, mert rohanunk. A piacra leginkább ünnepek környékén vagy hétvégén megyünk, amikor ki akarunk tenni magunkért. Ítt ugyanis van friss zöldség, gyümölcs, hús, gomba, virág, pékáru és többségük hazai termék, vagy legalább feltételezzük.

Minden drágább lett

Idén sokat panaszkodnak a méhészek, mert a legnépszerűbb termékükből, az akácmézből nagyon keveset gyűjtöttek be a méhek. Ihász József pápai méhész szerencsésnek vallja magát, mert azon a környéken, ahol ő rendszeresen legeltet, a szokásoknak megfelelő volt a hozam. A szakirodalomból olvasott arról, hogy idén országosan kilencven százalékkal kevesebb az akácméz. Ezért emelkedett meg nagyon az ára, egy félkilós csomagolásút az olcsónak számító áruházban kétezer forintért adnak. A piacon a kilencven dekást is csaknem a háromnegyed árért megkapjuk. Itt válogathatunk a termékek között. Aki kérdezi, tanácsot kaphat arra, hogy milyen mézet vegyen, ha például meghűl. Olyankor legjobb a hársméz, a gyomorsav-túltengésre az akác és a repcemézet ajánlják. Utóbbiról azt mondják, hogy még a cukorbetegek is fogyaszthatják. Ennek az a baja, hogy könnyen kristályosodik, de az megszüntethető, ha vízbe állítjuk a mézes edényt és lassan melegítjük. Semmiképpen ne forraljuk fel, az nem tesz jót, veszít az értékéből.

A vegyes virágmézekből még korábbi pergetésű van, sokaknak nem sikerült az aranyvesszőről se begyűjteni az anyagot. Bár a növény még ott virít az utak mellett, méhészeti szemponból már haszontalan. Gesztenyeméz is kevés van és csökkent a mennyisége a méhész kedvencének, a selyemkóró méznek. Az tévedés, hogy nem hízlalnak azok a falatok, melyeket mézzel ízesítünk, de összességében mégis egészségesebb a cukornál.

Minden pénteken talúlkozhatunk Ohr Lászlóval, aki Fertőhomokon gazdálkodik és már a szülei, nagyszülei is Veszprémbe hordták a friss zöldségeiket. Azt vette észre, hogy az emberek sokkal óvatosabban vásárolnak, például pénteken délig alig adott el összesen húsz kiló paradicsomot, korábban egy óra alatt is több fogyott el belőle. A zöldségárak valóban növekedtek, ő is úgy látja, de ennek nem az aszály vagy a fagy az oka, hanem az, hogy a művelési költségek is nőttek. A gyümölcsöknek tényleg nagyon megszaladt az áruk, de az nem az ő szakterülete. Mintegy nyolc hektár területet művel. A zöldségeken kívül búzát és kukoricát is vet. Hatvan-hetven tyúkot tart, jóformán kedvtelésből, meg azért, mert szereti a friss, szép sárgájú tojást. A tyúkoknak a gabonán és a kertészetben keletkezett zöldön kívül tojótápot is adnak. Na, ennek az ára rendesen megugrott, de a gabona is drágult az aratás óta. A kukorica meg siralmas. A piacon is kínál kukoricát, ez csemege, a magvainak darabja nyolc forintba kerül, és ezzel is kell dolgozni, mire ehető lesz. Ezért ne csodálkozzunk, hogy szép kukoricát száz forint körüli áron kapunk csak. Sok munka van egy ilyen gazdaságban, de Ohr Lászlónak még segítenek a szülei is. Nem fiatalok már, de gyerekkoruk óta kertészkednek, most is vannak olyan növények, melyeknek közelébe se szívesen engednek mást. Fiúk örül neki, hogy jó egészségben élnek.

Volák Iméréné Kádártára költözött tizenhét évvel ezelőtt, amikor már a veszprémi házuk kezdett nagy lenni. Három gyereke és öt unokája van, a családtagok szívesen jönnek hozzá vendégségbe, de nem élnek egy városban. Csak a felesleget hoza ki a piacra, most kevés paprikát, paradicsomot, zellerzöldet, virágot hozott. A szárazságban nem tud esővizet fogni a locsoláshoz, teljesen kiszáradt a kertje, csak az az egy-két ágyás zöldel, amit most is locsol. Az eper annyira elszáradt, hogy nem tudja szaporítani, csak reméli, hogy jövőre újra kihajt.