A megyei Prima-díjas Kováts Péter a zenetanulás erejéről

Kováts Péter: Állandóan zene jár a fejemben, szeretem, ha van egy zongora a közelemben, és leüthetek egy-két akkordot épp akkor, amikor eszembe jut (Fotó: Penovác Károly)

- Amikor belefárad az intézményigazgatói munkába, pihenésként zongorázik egy kicsit? - indítok humorra hangolva, miután vendéglátóm a beszélgetéshez a zongora mellett foglal helyet. - Van, hogy pihenésként, van, hogy nem. Állandóan zene jár a fejemben, szeretem, ha van egy zongora a közelemben, és leüthetek egy-két akkordot épp akkor, amikor eszembe jut. Amúgy, aki zenekari munkát végez, vezényel, próbát tart, annak elengedhetetlen, hogy zongorán is átnézze a partitúrát - válaszol mosolyogva, értve a humort a kérdésben.

Nem először készítek vele riportot, Mendelssohn rajongóként pedig évek óta ott ülök a mindig teltházas koncerteken. Igazából nincs könnyű dolgom, mert Kováts Péterről, mint művészről, emberről már annyi jót és szépet írtam, írtunk, hogy csak önmagamat, kollégáimat ismételhetném. Fáradhatatlansága, művészi igénye, zeneszeretete, pedagógusi munkája, személyisége évtizedek óta Veszprém és a megye köz- és kulturális életének élvonalában tartja. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a nem régiben elnyert megyei Príma díj, amit zenepedagógiai munkája elismeréseként vehetett át.

- Nagyon értékes számomra ez a díj, mert bizonyos társadalmi jelenséget hordoz. Mára Magyarországon kialakult egy olyan vállalkozói kör - a díjat a Magyar Vállalkozók Szövetsége alapította és ítéli oda -, akik az úgynevezett nem termelői ágazatokra, a művészetekre, tudományra, az okatásra is figyelmet fordítanak. Bizony a korábbi évtizedekben gyakran hallottuk a megjegyzést  amit mi csinálunk, csak viszi a pénzt...

Ezért nagy öröm számomra a Príma-díj, amelynek üzenete, hogy lassan változni látszik a szemlélet. Szerintem minden társadalom erkölcsi, szellemi fejlettségét jelzi, hogy a termelői szféra, a pénzvilág hogyan viszonyul a művészetekhez. Külön öröm, hogy ezen a megyei megmérettetésen sikeres lehettem, nagyon fontos visszajelzése ez annak, hogy a szűkebb környezetemben számon tartanak, odafigyelnek a munkámra, értékelik azt - mondja Kováts Péter.

Sokrétű tevékenységének egy részét az teszi ki, hogy menedzselje az általa irányított intézményt, és a ma már nemzetközi hírnévnek örvendő kamarazenekart. Intézményigazgatóként - természetesen kollégái segítségével - különböző alapítványokhoz írt pályázatokkal, a megyében működő vállalkozásokat személyesen felkeresve igyekszik bővíteni a lehetőséget mind a művészi pálya, mind az oktatás számára, amellett, hogy az oktatási intézmény működése biztosított. Vajon hogyan egyeztethető össze ez a sokféle, egymástól igen eltérő tevékenység?

- Nagyon kevesen vannak, akik azt csinálhatják, amit igazán szeretnek, én ezen kevesek közé tartozom, munkám bármelyik területéről legyen szó. Soha nem gondolkodtam azon, hogyan egyeztessem össze a praktikus tevékenységet a művészivel. Nálam ez egyszerűen így jön, naponta többször váltakozva, egyik a másik után, így kerek a napom. Amikor a színpadon zenélek, teljes lényemmel ott vagyok. Minden más megszűnik, akkor számomra csak a zenekar, a zene, az előadás létezik, teljes lényemmel zenész vagyok. Olyannyira, hogy ha próbán odajönnek hozzám valamilyen praktikus kérdéssel, hirtelen nem is tudok válaszolni. Aztán az iskolában jönnek az intézményigazgatói feladatok, ami szintén teljes embert kíván - mondja, majd játékosan leüt néhány billentyűt. Tekintetét ottfelejtve, elgondolkodva taglalja: nem is olyan egymástól távoli dolgokat boncolgatok.

Előbb-utóbb minden művészben megfogan az igény, hogy továbbadja, amit tud. Egyénileg változik, hogy ez mikor jön el, sokan csak a művészi pálya befejeztével kezdenek tanítani. Kováts Péternél mindez egyszerre működik.  - Amikor a tanítványaim kérdéseire meg kell fogalmaznom egy választ, olyasmin is mélyen elgondolkodom, ami számomra már a gyakorlatban régen működik. Tanítás közben én is folyamatosan tanulok, és ez csodálatos! Számomra nem különülnek el a feladatok, mindegyiket egyformán szeretem, bennem kiegészíti egymást az igazgató, a zenész és a pedagógus. A művészetoktatás, így a zenei is sokrétű. Intézményünk egyik feladata a tehetségek felkutatása, emellett az itt tanuló gyerekeknek zenei alapképzést, alapműveltséget nyújtani, akik zeneértőként nőnek fel. Életük részévé válik a zenehallgatás, a zenélés. Meggyőződésem, hogy más emberré válik, más társadalmi közeget teremt az, máshogy viszonyul a természethez, embertársaihoz, aki kiskorától érti, szereti a zenét. Hiszem és vallom, hogy teljes életet élni, valóban emberi társadalmat létrehozni a zene, bizonyos zenei tudás nélkül lehetetlen. Rendkívül fontos, hogy a gyerekek minél kisebb korban megismerjék az éneklés, a zene, a tánc örömét, minél többször megéljék mindezekben az örömüket. Számomra ennél nem volt, és ma sincs fontosabb...

Kováts Péter hegedűművész, zenepedagógus nagy pedagógiai hagyományú veszprémi családban született, tanulmányait követően 27 éve tanára, majd 2001 óta igazgatója a veszprémi Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskolának. A zeneiskolák, zeneművészeti szakközépiskolák és felsőoktatási intézmények hallgatói részére rendezett különböző versenyek zsűritagja itthon és külföldön. Évek óta vezeti a zeneművészeti szakközépiskolásokból és főiskolásokból álló Auer Szimfonikusok munkáját, valamint a Zeneiskolai Diákok Keszthelyi Nyári Zenekari táborát is. Tagja a Central European Initiative Nemzetközi Ifjúsági Szimfonikus Zenekar oktatói karának és a 17 európai országból érkező legkiválóbb konzervatóriumi hallgatók részére rendszeresen kurzusokat tart Európa számos országában. Munkásságát a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével, Bartók-Pásztory díjjal ismerték el.