Falun maguk megoldják az idősgondozást

Elöregedő falvakban nagyon nagy feladat hárul a házi gondozókra. Lesencetomaj lakosságának negyede, az 1200 emberből mintegy 300 idős. Benéztünk néhányukhoz, megkérdeztük, van-e, aki ajtót nyisson rájuk, törődik-e velük a család, megvannak-e egyedül, vagy inkább beköltöznének a városba gyerekeikhez vagy otthonba?

- Megedzette az élet a mai idősgenerációt, sok mindenen keresztülmentek már életük során. A többség, ha nem beteg, megoldja a problémáját, bármi legyen is az. És ragaszkodnak saját otthonukhoz, ameddig bírják erővel. Nem kívánkoznak sem otthonba, sem a gyerekeikhez - ezzel fogad Mészáros László polgármester.

Mariska néni 87 éves, látogatják, hívják a gyermekei, de jólesik egy kicsit beszélgetni Csekőné Ernhoffer Ilona házi gondozóval (Fotó: Gáspár Gábor)

Kérdés, hol kiszolgáltatottabbak az idősek: falun vagy városon? A vidéki emberek legalább figyelnek egymásra, beszélgetnek. Itt gyorsan kiderül, ha valakinél baj van - magyarázza Mészáros László lesencetomaji polgármester.  

Hozzáfűzi, náluk jó a közösségi élet, jól működik a szociális ellátórendszer, nem fordulhat elő, hogy valaki magára marad, fázik vagy éhezik.  Az alaptörvényben foglalt kötelező szülőtartás megvalósítása szerinte nem életszerű, a mai fiatalok zöme a legjobb szándéka ellenére sem képes arra, hogy anyagilag segítse idős anyját, apját, mert a saját létfenntartásukra is alig futja a kevés fizetésből, minden teher  a középgeneráció vállán. Persze biztosan előfordul olyan is, amikor lenne miből támogatni az idős szülőt, mégis elfordulnak tőle,  de nem ez a jellemző  - vélekedik a polgármester.

Ezt a véleményt erősíti meg Nagy Renáta is, aki az Együtt Egymásért Szociális és Gyermekjóléti Szolgálat vezetője helyben és az idetartozó településeken. Így összesen 5000 lakossal számol, aminek 30 százaléka idős. A többségüket látogatja rokona, gyereke, mi viszont mindenkire odafigyelünk, segítünk például a bevásárlásban, takarításban, hivatalos ügyek intézésében, a gyógyszerfelíratásban és -kiváltásban, ételt hordunk - avat be a 13 emberrel működő szolgálat napi munkájába Renáta.

- Jellemző, hogy elsősorban beszélgetni akarnak, mert magányosak. A hétvégék a legnehezebbek nekik, kiváltképp, "ha nem jön meg a gyerek, ahogy ígérte", a többség viszont az egészsége meg a drágaság miatt panaszkodik.  Gyakran mondják, "remélem, ez a tavasz már elvisz engem". Ilyenkor kell nagyon odafigyelni rájuk és lelket önteni beléjük, felvidítani őket  veti közbe a példákat Csekőné Ernhoffer Ilona házi gondozó. - Sosem unatkozom, pedig egyedül élek. Lassan tavaszodik, bőven ad munkát a kert meg az udvar, benne a tyúkok. Télen varrogatok,  nagyon jól elvagyok, a gyerekeim naponta látogatnak, meg a lányok is jönnek mindig a szociális szolgálattól egy kis tereferére - számol be a kapualjban állva, kezében kapával Enyingi Istvánné, Rózsi néni.

Tóth Ferencné sokat segít a szüleinek, amióta Marika néni csípőműtétre vár. Az édesapa, Horváth János azt mondja, őt a munka élteti (Fotó: Gáspár Gábor)

- Mondogatják a gyerekeim, akik rendszeresen látogatnak az unokákkal együtt, hogy elvinnének magukhoz, de eszem ágában sincs elmenni innen, nem akarok terhére lenni senkinek. Nekem itt jó, idekötnek az emlékeim  mondja  a 85 esztendős Kozma B. Lajosné, Erzsi néni.   - Esténként néha magányos vagyok - vallja meg Buchenauer Imréné, Mariska néni, aki 87 éves. Látogatják, hívják őt is a gyermekei, felaprítják neki a fát a fűtéshez, de szívesebben él saját házában. A néni maga is beteges, ápolta apósát, anyósát, nevelte  félárván maradt unokáját, rengeteget dolgozott.

- Megedzett az élet, most is elvégzem, amit tudok, főzök, meg aztán vár a kert - mutat takaros portája felé.

- Látja, én szemeztem ezt a tearózsát a futórózsába. Nálam a ringlófán sárgabarack terem - büszkélkedik a 84 éves Horváth János, aki különleges növényeiről híres. A konyhában éppen lánya, Tóth Ferencné mosogat, a többiek is sokat segítenek, nyolc dédunokája is szinte naponta jön, fotóik hosszan sorakoznak a falon. A dédnagymama, Marika néni csípőműtétre vár, így János bácsi besegít a  házimunkába. - Nem baj, engem a dolog tart fiatalon - nevet jóízűen.

Kónicz Gyuláné, Mária nemrégen jött ki a kórházból. Renáta és Ilona a szolgálattól segít neki a fűtésben, meg ebédet is hoznak az asszonynak. Neki négy gyermeke van, kettő látogatja, egyikük esténként telefonál. Ezek a lányok sokat segítenek, csak azzal is, ha megkérdezik, hogy vagyok - mutat segítőire, de egy anyai szív mindig a gyerekeit várja - mondja elérzékenyülve.



A bíróság a család javára döntött 

A hódmezővásárhelyi járásbíróságon elvesztette a szülőtartásért indított pert a helyi idősotthon fenntartója. Mivel egyik lakójuk nyugdíjának 80 százaléka nem fedezi az otthon havi térítési költségét, miközben  az alaptörvényben benne van, hogy a bíróság adott esetben szülőtartásra kötelezheti a gyerekeket  úgy gondolták, perelnek a különbözetért. A bíróság azonban a család javára döntött, a hozzátartozó jövedelme nem tette lehetővé a havi költség kiegészítését.