Eltitkolt múlt és jelen

A Lovassy gimnáziumban a Józan Ész Társasága meghívására Ungváry Krisztián történész és Gulyás József, a nemzetbiztonsági bizottság korábbi tagja beszélt az ügynökügyről. A mintegy kétórás rendezvényen előbb rövid előadást tartottak, majd a beszélgetés második felében a közönség kérdéseire válaszoltak a téma szakértői. Ungváry szerint magyar specifikum, hogy az állambiztonsági munka jelentős részét nem ügynökök végezték: az információknak csupán 50 százalékát szolgáltatták ügynökök, a másik felét úgynevezett hivatalos kapcsolatok – például helyi pártszervezetek vezetői, személyzeti osztályvezetők – adták.

Hazánkban jellemzően tízezer alatt maradt az ügynökök száma egy-egy évben, de nagyon jelentős volt a fluktuáció: a Rákosi- és a Kádár-rendszer alatt mintegy 200 ezer embert szerveztek be. A társadalom jogos igénye, hogy megismerje a magyar történelemnek ezt a részét, fogalmazott a történész, majd hozzátette, nem elsősorban az a kérdés, hogy mit tettek az ügynökök akkor, hanem mit tesznek ma.

Gulyás József az 1989 óta az iratok feltárására tett kísérletekről beszélt. Szerinte nem az ügynökök személye, hanem a rendszer működésének megismerése és az akkoriban keletkezett iratok sorsa lényeges igazán. A kilencvenes években a vita félrement, mert elsősorban a III/III-asokról szólt, később, a kétezres évek elején az erről szóló törvényi szabályozás fordulatot hozott, de továbbra is lehetőséget biztosított arra, hogy a nemzetbiztonság visszatartson iratokat, jegyezte meg.

Gulyás József, Ungváry Krisztián és Révész Erika az ügynökvilágról tartott veszprémi beszélgetésen. A cseh és a szlovák példát emelték ki. A társadalom jogos igénye a múlttal való szembenézés (Fotó: Gáspár Gábor)

A 2007-ben felállított Kenedi-bizottság jelentése megállapította, az iratok megsemmisítése nem ért véget a Dunagate-botránnyal, hanem egészen 1995-ig tartott, míg a grémium másik fontos észrevétele szerint az iratok visszatartása az esetek többségében nem megalapozott. Sem 2010 előtt, sem azóta nincs valódi politikai akarat az ügynökakták nyilvánosságra hozására, holott ez a múlt megértéséhez nélkülözhetetlen, zárta előadását Gulyás.

Az érdeklődők kérdésére válaszolva Ungváry leszögezte, egyetlen eset sem bizonyítja, hogy a KGB valaha utasította volna a magyar szerveket, információkat viszont kaptak a magyar ügynökökről: emiatt a történész szerint fals érv, hogy azért nem szabad nyilvánosságra hozni az ügynökaktákat, mert kiderülne, hogy sokan ma is a nemzetbiztonságnál dolgoznak.

A Paskai-dossziéval kapcsolatos kérdésre a történész azt felelte: a magyar katolikus püspöki kar 90 százalékát beszervezték a szocializmusban, ez a varsói szerződés más országaira nem volt jellemző, ahogyan az sem, hogy a rendszerváltáskor nem szervezték újjá az állambiztonsági szolgálatot. A szembenézéssel kapcsolatban a cseh és szlovák példát emelte ki, ahol az interneten tették közzé az ügynöklistákat. Ezek olyan pozitív minták, amelyeket nekünk is figyelembe kellene vennünk, jegyezte meg Ungváry Krisztián.