Húzós blues-rock az éjszakában

A rendezvény egy hónaposra bővül, a politikusok önkéntes száműzetésben egy távoli bolygón egymáson kísérleteznek működésképtelen ideológiáikkal (kutatják az átváltási arányszámot, hány transzferábilis nokiás doboz ér egy vak komondort), beköszönt az aranykor, s az egész Balaton-partot áthatja a peace, love, freedom (béke, szeretet, szabadság) eszménye.

De ne rohanjunk ennyire előre az időben, ez csak egy flash volt az elmúlt éjszakákból. Egyelőre 2013 júniusát írjuk, ám az elmúlt és az elkövetkező napok is bőven tartogattak-tartogatnak izgalmas eseményeket, hiszen az egy négyzetméterre eső  motorok, lóerők, szakállak, tetkók és műmellek (szerencsére az eredeti sem ment ki teljesen a divatból) óriási koncentrációban vannak jelen, nem is beszélve a fellépő előadókról. Negyvennégy évvel a woodstocki fesztivál után, csütörtökön este a ma is aktív, élő legenda, a Ten Years After lépett színpadra.

Leo Lyons  és Joe Gooch (Fotó: Gáspár Gábor)

Az angol Alvin Lee (ének, szólógitár  - 2013 márciusában hunyt el), Leo Lyons (basszusgitár), Ric Lee (dob) és Chick Churcill (billentyű) 1966-ban alakította meg a Ten Years After nevű formációt, s egy év múlva megjelent az első nagylemezük. Elnevezésük az újszerű, jövőbe mutató zenére utalt: a rockalapokra és a bluesos improvizációkra épülő hangzásvilág gyorsan megtalálta rajongótáborát Európában, a woodstocki fellépéssel pedig pillanatok alatt "odarajzolták" magukat az egész világ zenei térképére. A felfelé ívelő szakasz 1973-ig tartott, ezt az időszakot és a termékenységet néhány jó lemez, köztük a nagy visszhangot kiváltó Ten Years After, Ssssh, Stonedhenge és a Recorded Live című korongok fémjelzik.

1974-re kifulladt a lendület, a tagok belefáradtak a folyamatos turnézásba, így visszavonultak vagy szólókarrierbe kezdtek. Alvin Lee volt a legsikeresebb önálló produkcióival és alkalmi formációival egyaránt, jellegzetes énekhangja, virtuóz gitárjátéka máig etalonnak számít. A '80-as évek végén újra összeállt az együttes, About Time címmel lemezt is kiadtak, majd Alvin Lee ismét a szólóprojektjeire koncentrált, helyére 2003-tól  Joe Gooch, a ma is csak a harmincas évei derekán járó énekes-gitáros  került, a közös munka lenyomata a koncerteken kívül a Now és az Evolution című albumuk.

A kemény riffek, gitárszólók alá-közé a billentyűs Chick Churcill terített finom, puhaHammond-szőnyegeket,s a dobos Ric Lee is kitettmagáért. (Fotó: Gáspár Gábor)

Csütörtök esti koncertjükkel bebizonyították, hogy nem véletlenül és érdemtelenül vannak benne ötödik évtizede a rockzene vérkeringésében. Az énekes-gitáros Joe Gooch kivételével a hatvanas éveik végét taposó zenészek rövid bemelegítő futamok után keményen belecsaptak a húrokba-billentyűkbe. Leo Lyons a színpadot ugyan két mankóval közelítette meg, gitárjátékán azonban ez a nem elhanyagolható mellékkörülmény abszolút nem tükröződött, feszes volt és energikus.

Sorra vették a régi, mára klasszikussá vált számokat (I'm going home, Love like o man, I'd love change the world, Good morning little schoolgirl), jó ütemben váltogatva a rockosabb, keményebb számokat és a bluesos balladákat. Joe Gooch bebizonyította, hogy nem véletlenül lépett Alvin Lee helyére, énekhangja és sallangmentes, őszinte gitárjátéka is méltó a híres elődhöz.

A húzós riffek, végtelenbe csavarodó gitárszólók alá-közé a billentyűs Chick Churcill terített finom, puha Hammond-szőnyegeket, s a dobos Ric Lee is kitett magáért és a közönségért: dobszólói legalább úgy dübörögtek, morajlottak az éjszakában, mint a Harley-Davidson Fat Boy shotgun kipufogói a motordurrogtatás közben.  Élvezetes koncertet produkáltak a szűk másfél órában, egy pillanatig sem unatkoztam, pedig nálam ők nincsenek benne a zenei top 30-ban. Már csak egyetlen dolgot nem értek: miért nem találom sem Alsóörs, sem Paloznak honlapján a testvértelepülések között Woodstock (Bethel) és Milwaukee (itt ringott a Harley-Davidson bölcsője) városát?

Woodstock (Bethel) legendája

A történelem legnagyobb méretű és hatású happeningjeként jegyzik az 1969-es woodstocki fesztivált (Vermont, USA). Valójában Bethelben zajlott a háromnapos program, mivel Woodstockban nem volt megfelelő méretű terület a mintegy 400 000 látogató befogadásához, a szervezés, a marketinggépezet azonban még Woodstock nevével indult és máig így maradt meg a köztudatban. Rock, blues és country, béke, szabadság és szabadosság, szesz, szex,  szerelem és kábítószerek, kommunaszerű együttlét, az új generáció és az ellenkultúra lázadása - címszavakban ez volt a fesztivál lényege. A fellépő együttesek között már híres amerikai és európai zenekarok éppúgy megtalálhatók voltak, mint kevésbé ismert, ám épp a fesztiválon mutatott produkciók hatására felkapott és befutó bandák, amelyek közül nem egy ma is, negyvennégy évvel a rendezvény után is aktívan működik. Élő példa erre a csütörtök esti sztárzenekar, a Ten Years After, illetve a néhány esztendővel ezelőtt fellépő Eric Burdon (Animals).

Motoros társakra emlékeztek

Az utóbbi években a Harley Fesztiválon minden pénteken 11 órakor egy szomorú kirándulásra indulnak a motorosok Alsóörsről, hogy társaikra emlékezzenek. A szombathelyi motoros klub egykori tagja két motoros társával és két utasukkal nyolc évvel ezelőtt ezen a napon vesztette életét egy akali balesetben. A budapesti klub később fejfát állított a baleset helyén, és füredi, veszprémi motorosok más társaikkal együtt minden évben elmotoroznak ide, hogy egy szál virággal emlékezzenek rájuk és a motorozás más áldozataira.