Tyúkokat, nyulakat, malacokat tart a város közepén

– Az még csak hagyján, hogy időnként tyúkok piszkítanak a teraszomon és átjárnak egy kis zöld eledelért a kertünkbe – mondja Kristófné Nóra az Endrődi utcából. A teraszáról tökéletes kilátás nyílik a szomszéd telkére, baromfi kapirgál az elhanyagolt, hulladékkal, építőanyaggal, lommal teli környezetben.

– Évekkel ezelőtt borjakat tartott, bőgtek naphosszat, mert nem voltak ellátva, majd levágta őket az udvarban, és a szomszéd kerítésén szárította a véres marhabőrt. Volt itt már minden, liba, nyúl, pulyka és persze a bűzös trágyadomb. Kétméteres betonfalat is építettünk a patkányok miatt. Most éppen sertéseket nevel néhány méterre a teraszunktól. Disznóvisításra ébredtem a minap. Miért kell ezt nekünk tűrni? Nem lehet szót érteni vele – értékeli a helyzetet Kristófné, s megtudjuk, se szeri se száma a különféle hatóságok felé történt teljesen eredménytelen bejelentéseinek. Véleménye szerint, ha már engedélyeztetett, akkor az európai normáknak megfelelően kellene állatot tartani.

A Kristóf családnak olyannyira meggyűlt a baja a szomszéddal, hogy bíróságon voltak kénytelenek rendezni a dolgaikat, erről Kristóf úr számol be:

– Becsengetett nálunk a szomszéd, majd felbaktatott a lépcsőn a magas földszintre, és szó nélkül orrba vágta az ablakból kikukkantó fiunkat. Egy döglött macskát tartott a kezében, így vett elégtételt, mert úgy vélte, mi öltük meg a cicát. Ennek aztán pereskedés lett a vége, mert a fiunknak kitört a metszőfoga.

R. Ferencné családi házának portája – a Kinizsi utcában – Nagy Arnold portájával határos. Pokol az életük, mondja az asszony. Az R. család is megjárta már a bíróságot, mert a szomszédok közötti viszály olyan méreteket öltött, hogy már-már a tettlegességig fajult.

R.-ék kertjéből vizslatunk át a szomszédba. Tyúkok, kacsák, egy eldeszkázott ólszerűségben tucatnyi liba. Amint éppen a nyakunkat nyújtogatjuk, a szomszéd káromkodással tarkított dühös ordítozással utasít rendre minket, ne bámészkodjunk, ne fotózzunk, majd válogatott szitokszavakkal illeti a szomszédokat, és még az ötvenhatos sortűz elrendelése sem hiányzik a szomszédok vélt bűneinek lajstromából.

A R. család elviselhetetlen bűzre, legyekre, fertőzésveszélyre panaszkodik.

– Először csak csirkék voltak az udvarában. Itt vágta le a baromfit a kerítés mellet, az unokáim leg-nagyobb rémületére a vérző állatokat a fára akasztotta. A jószág büdös, sokszor vizük sincs, áldatlan körülmények között élnek. Semmilyen kompromisszumra nem hajlandó, félelmetesen agresszív. Időnként csak kísérettel mertem a boltba menni, mindennek elmondott, fenyegetőzött, hogy „ki fog nyírni” engem is meg a családom is, hogy „kitépi a nyelvem, elvágja a torkom”.

Végül bíróságra kerültek a szomszédok, amely Nagy Arnoldot bűnösnek mondta ki zaklatás vétségében, és egy évre próbára bocsátotta, amit másodfokon is megerősítettek. A bíróságon az őrző-védő cég vezetője is tanúsította, hogy R. F. ügyfelük és családja folyamatosan félelemben éltek a szomszédjuk miatt, és a cég embereinek segítségét kérték.

Nagy Arnold kis Trabantjával utánunk ered. Az Endrődi utcai portája előtt végül megállunk, és farkasszemet nézünk. Napégette, érdes kezű munkásember. Mondom, benéznék az udvarába, erre megenyhül, beinvitál, s szelíd hangon meséli a saját történetét. A hányatott gyermekkorát emlegeti, súlyos balesetét, rokkantságát, s elmondja, hajszálon múlt az élete, hosszú lábadozás után nyugdíjasként kellett kereset után néznie.

A 72 esztendős Nagy Arnoldnak sommás véleménye van a szomszédairól (Fotó: Gombás Gabriella)

Az udvarban irdatlan rendetlenségben tyúkok mászkálnak, és valóban, szinte Kristófék kerítésének tövében három helyes kismalac lökdösi egymást a kicsinyke ólban. A szomszédjairól a 72 esztendős Nagy Arnoldnak sommás a véleménye, szerinte mindenki utálja őket, mert összeférhetetlenek, mindenkibe belekötnek és mindenkit feljelentenek.

– A magam boldogulására csinálom ezt, érez maga itt trágyaszagot? Tizenhárom szem tyúkom van, három szem nyuszim, három szem malacom, ebből élek. Ha most nem Veszprémben lennénk, hanem falun, akkor senkit nem zavarna az udvarokban gágogó liba meg a kakas kukorékolása – tűnődik el a városban élő falusi ember bölcsességével. És ezúttal indulat nélkül.

Az ügyben államigazgatási hatósági eljárás van folyamatban. Az ügyfél figyelmét végzésben felhívták „az állattartás céljára szolgáló létesítmények elhelyezésére, építésére és karbantartására, az építés-ügyi, az állat-egészségügyi, a környezet- és természetvédelmi, valamint a közegészségügyi jogszabályok betartására”, s újabb helyszíni szemlét tűztek ki.

A jelenlegi jogszabályok nem az állattartás " természetes " következményeivel sújtott szomszédok érdekeinek védelmében, hanem kizárólag az állatok védelmére vonatkozóan megalkotott állattartási szabályok megsértése esetére teszik lehetővé az állattartás korlátozását, vagy megtiltását.