Őszi Dionüszia: kulturális küldetés teljesítve

Színházi előadások, szakmai beszélgetések, drámafoglalkozások, workshopok, kávéházi és szabadtéri muzsika, közös alkotás, játék, illetve tánc a Fő téren – címszavakban így lehetne összefoglalni az ötnapos Őszi Dionüsziát, melyet a Jókai Mór Művelődési és Szabadidőközpont (JMSZK) a Teleszterion Színházi Műhellyel közösen szervezett. Komáromi Sándor, a házigazda színházi társulat vezetője elmondta: idén az ifjúsági nevelés, a pedagógia, valamint a színház mint metodika és tréning alkotta kérdéskör került jobban előtérbe a Dionüszián, míg tavaly inkább a színházi előadások vonalát erősítette a fesztivál.

– Most több workshop és szakmai beszélgetés szerepelt a programban, hiszen ezt a fesztivált erre is találtuk ki. Idén is sikerült olyan kísérőprogramokat szervezni, amelyek érdekesek lehettek a város lakói számára.

Az alternatív színházi műhelyek találkozójaként definiált fesztivállal kapcsolatban úgy fogalmazott, szemléltetni szeretnék, hogy a világunk dolgai többféleképpen értelmezhetőek, több oldalról is megközelíthetőek. Ebbe a célkitűzésbe tökéletesen beleillett Dosztojevszkij klasszikus művének, a Bűn és bűnhődésnek a színházi adaptációja, amit a pápai Teleszterion és a celldömölki Soltis Lajos Színház koprodukciójában láthattak az érdeklődők a JMSZK színháztermében.

A Teleszterion Színházi Műhely a Soltis Lajos Színházzal közösen dolgozta fel a Bűn és bűnhődést (Fotó: Polgár Tibor)

– Olyan formát választottunk ehhez a műhöz, ami közös gondolkodásra sarkall nézőt, színjátszót és rendezőt egyaránt. Az így megszületett elő-adásnak még sok-sok olyan színe van, ami nem tudott felszínre kerülni, de ez így természetes. Rengeteg további munka van egy ilyen jellegű színdarabbal, amin a közös párbeszéd sokat lendíthet előre – jegyezte meg a Bűn és bűnhődésről Komáromi Sándor, aki rendezőként jegyzi az előadást.

Mint mondta, fontosnak tartották visszaadni, megjeleníteni azt a szimbolikát, amit Dosztojevszkij is képvisel a regényíró művészetében. Szombat este Háy János, a kortárs hazai irodalom egyik legnagyobb alakja vendégeskedett a Dionüszián a magyar dráma napja alkalmából. A neves íróval Pingitzer Andrea magyartanár és Komáromi Sándor beszélgetett, előtte a Türr István Gimnázium TheaTürr színjátszó csoportja bemutatta A Senák című, a hatvanas évek szerveződő téeszvilágát megidéző Háy-novella azonos című feldolgozását.

A szerző kiemelte, a TheaTürrtől egy mozgásszínházi elemekkel, szimbólumokkal élő előadást láthattunk, ez a forma pedig mindig hordoz magában rizikót, ugyanis sokszor öncélúvá és unalmassá válik a végeredmény. Háy azonban hozzátette, a pápai fiatalok előadása teljes mértékben nélkülözi ezeket a negatívumokat, a szűk negyvenperces színdarab érzelmileg intenzíven megérintette, kreativitása lenyűgözte.

– A kérdés mindig az, hogy a felnőttéletünk során képes-e a társadalom megtörni bennünket és alattvalóvá tenni. Azt kell mondanom, hogy a világ minden társadalma azon ügyködik, hogy minél inkább a markába kaparintsa az embert. A Senáknak nem a téeszesítés a fő kérdése, hanem az, hogy egy ember mennyi-re tud önmaga maradni, és mennyire kiszolgáltatott a körülötte lévő társadalmi közegnek – mutatott rá az író, majd megjegyezte, erre a problémakörre ma is számos példát találunk.

– Ez egy kiváló, rendkívül erős előadás, amelynek egyetlen komolytalan pillanata sincs. Nem szeretem, amikor a színház egyszerűen csak szórakoztatni akar. Engem vegyenek komolyan a színházban. Nekem az a szórakozás, ha az érzelmeim, az érzékelésem, a gondolkodásom működik, használatban van, és sokan vagyunk ezzel így – fűzte hozzá. Háy János szerint A Senák jó példa rá, hogy kreatívan is hozzá lehet állni az élet dolgaihoz, saját magunk alakíthatjuk az életünket, és változtathatunk a környező világon.

Az írótól megtudtuk, ha felkelti az érdeklődését egy téma, egy történet, akkor legszívesebben a novella szigorú, feszes, számára rendkívül inspiráló keretrendszerében alkotja meg a művet. Ha a téma alkalmas a szélesebb kibontásra, továbbgondolásra, azaz van még a szövegben mondanivaló, drámává bővíti az alapnovellát – így történt A Senák esetében is. A 2013-as Őszi Dionüszia színvonalában és sikerében méltó folytatása volt az előző évben debütáló pápai kulturális rendezvénynek.