A magyarok mindig, de mindig győznek

Többek közt ezeket a gondolatokat idézte Jakab Zoltán budapesti mérnök visszaemlékezéseiből Unger Tamás alpolgármester, a városi megemlékezés szónoka szerdán este, a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központban. Az 1956-os forradalomra és szabadságharcra, és a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltására emlékezett a város.

Az ünnepi alkalom résztvevői elsőként elhelyezték koszorúikat Kiss Zoltán Deák Ferenc utcai, és dr. Katona István Márton István utcai emléktáblájánál, majd a színházterembe vonultak. Itt Milus Fruzsina gyönyörű éneke, a moldvai esti imádság után a város alpolgármestere emlékezett az 1956-os eseményekre.

- Olyan eseményre emlékezünk, amit méltán emlegetnek a 20. századi magyar történelem nemzeti forradalmaként, az Élet forradalmaként. Olyan eseményre, amiben a társadalom minden rétege képviseltette magát. Tanárok, diákok, kétkezi munkások, egyszerű emberek és professzorok. Együtt vállalták a kezdettől fogva egyenlőtlen, esélytelen és reménytelen harcot. Az együvé tartozás hajtotta őket a végsőkig, a börtönbüntetésig, az akasztófáig, a halálig. 57 évvel ezelőtt történt valami, ami megrengette az addig általunk ismert világot. Ami minden emberből addig megtapasztalhatatlan szabadságérzetet és reményt váltott ki, ami nemet mondott a kétarcú, hiteltelen elvekre, az elnyomásra, a megfélemlítésre, a demagógiára, a zsarnokságra - fogalmazott Unger Tamás.

Beszédét követően a Pegazus Színház művészei mutatták be „A magyarok mindig, de mindig győznek” című irodalmi összeállításukat Sarkadi Nagy Antalné rendezésében. A megemlékezés zárásaként a jelenlévők koszorúkat és virágokat helyeztek el az intézmény előtti téren, a Magyar Pieta 1956 szobornál.