Diplomát bármi áron

A Pannon Egyetem veszprémi kampuszán arányaiban a Gazdaságtudományi kar tanulói közül kerül ki a legtöbb "fizetős nebuló" (nem utolsó sorban a mindenütt 400 pont feletti küszöbnek köszönhetően); őket kérdeztem, hogy miként fedezik az önköltség terhét.

Dóra elsős hallható, székesfehérvári, turizmus-vendéglátás szakos. Szerencsésnek vallja magát: családjától számíthat támogatásra (melyet leginkább lakhatásra fordít), a képzési díj terheit pedig részben idényjellegű munkavállalással enyhíti. Érettségi előtt és után is nyaranta a turizmus területén dolgozott, s távoli jövőjét is ezen szakágban képzeli el – persze már jövendőbeli végzettségének megfelelően, magasabb beosztásban.

Zoltán nagykanizsai és szintén "gólya", emberi erőforrások-hallgató. Első egyetemi félévének tandíját még törlesztette otthoni segítséggel, valamint megtakarításaiból, a folytatásra azonban kénytelen volt diákhitelt igényelni. Zoltán reméli, hogy kitartó diákmunkával a továbbiakban nem kell a kölcsön eszközével élnie, immár meglévő adósságát pedig belátható időn belül kiegyenlítheti.

A pápai Márk pénzügy-számvitel tanulmányait zárja 2014 tavaszán, évekig gyarapította befizetéseivel az egyetem "kincstárát": elmondta, hogy felsőfokú tanulmányai közben is folyamatosan vállalt diákmunkát, így számára soha nem okozott gondot az önköltség, s egyéb kiadások részint önálló előteremtése. A diploma megszerzése után reményei szerint lehetősége lesz belekóstolni az "éles" munka világába azon a területen, ahol képzettsége kamatoztatható; akkor térülne meg csak igazán befektetése, jegyezte meg zárásként.

A fenti hármak, de a többi felsőoktatási intézmények összes költségtérítéses polgára egyöntetűen esküszik: tanulni márpedig megéri, ezért is vállalták az anyagi terhekkel (is) járó"fizetős" képzéseket. Diplomát szeretnének, bármi áron – abban látják szebb jövőjük zálogát.