Megmentette férje életét Márta

- Rosszindulatú daganatom, mandularákom volt, emiatt hat évvel ezelőtt megműtöttek, azóta meggyógyultam, jól vagyok, közben betegségem miatt lerokkantosítottak – kezdi a beszélgetést László, majd folytatja: - Harmincötször voltam Szombathelyen sugárkezelésen és kemoterápián, amit nem kívánok senkinek, sem enni, sem inni nem tudtam. Naponta fél liter vizet tudtam csak elfogyasztani nagy nehezen – említi. Felidézi, annyira nehezen tudott nyelni, hogy másfél óra alatt tudott megenni egy tányér rántott levest és híg tejbegrízt. Azt mondja, a nyálkahártyáját elégette a sugárkezelés, ezért egy étkezésnél ma is másfél liter vizet iszik meg evés közben. Nagyon vigyáznia kell, mert a falat könnyedén megakadhat.

- Sajnos ez meg is történt május 30-án, amikor megakadt egy falat étel, de az volt a nagy szerencsém, hogy a feleségem, Márta itthon tartózkodott, aki  rendszerint távol van, mert Darvastón egy intézményben dolgozik.

Gasparics László és felesége, Márta

- Láttam, hogy a férjem hiába próbál nagyokat nyelni hangtalanul, kétségbeesve, nem sikerül neki a nyelés, aztán hirtelen felugrott és kirohant az udvarra, de ez máskor is előfordult már, amikor a kinti köhögés után megkönnyebbült, viszont most nem így alakult – idézi fel a rémes perceket Márta. Hozzáfűzi: - A férjem ugyanis ezúttal visszajött, kérdeztem is tőle, mi történt, nem tudtad lenyelni vagy kiköpni az ételt? De egy szót sem tudott szólni, csak fuldoklott.

Az asszony meséli, László ismét visszament az udvarra, Márta utána sietett, és látta, hogy azonnali segítségre van szüksége, mert nagyon nagy a baj. - Próbáltam ütögetni először a férjem hátát, aztán az ilyenkor életmentő, úgynevezett Heimlich-féle fogást alkalmaztam nála, ezt ismertem, mert egészségügyi végzettségem van, ami a munkámhoz is szükséges, és ez szerencsére sikerült, levegőhöz jutott, ki tudta köpni a megakadt húsfalatot – beszél az asszony a történtekről.

László azt mondja, május 30-án a harmadik születésnapja volt a rákból való felgyógyulása után, hogy most életben maradt, a feleségének köszönheti.

Azt mondja, hogy a rákos betegségből való gyógyulásban az segített neki, hogy mindig pozitívan gondolkodott, a legnehezebb időkben is családja, gyönyörű két unokája éltette. Mindig, a kritikus helyzetekben is arra gondolt, hogy miattuk élnie kell, mert még sok dolga van az életben. – Én az életet nagyon szeretem – mutat körbe a gyönyörű kerten, parkon, ami házukat körülveszi, ami az ő keze nyomát őrzi.

- A pozitív energia és életszemlélet kell, ez sokat segíthet az embernek - vallja László, aki ezt a gondolkodást átadja azoknak, akik betegek, őket a környezetében ugyanis felkeresi és beszélget velük. Azt tanácsolja nekik, hogy csak a szépre szabad gondolni, és soha, egyetlen percre sem szabad feladni a harcot az életért.

- Remélhetőleg hosszú életű leszek – nyugtázza -, ugyanis halálhíremet is keltették már. - Utalt rá, a kórházban névrokonát is ápolták, aki sajnos elhunyt, emiatt Lászlót az ismerősei elsiratták. – Nekem még 39 évem van hátra, mert a fejfámon a 100 év hogyan nézne ki, nem beszélve arról, ha leesne egyszer az egyes – nevet nagyot a vidám férfi.