Ferenczi György szerint a szabadság indokolatlanná tette a lázadást

Otthonosan mozog Veszprém megyében, több településen is koncertezett már zenekarával, a Rackajammal Veszprémtől kezdve Balatonfüreden át egészen a Művészetek völgyéig. Idén nyáron is játszott Kapolcson. Nemzetközileg elismert szájharmonikás, akitől mostanában egyre többen kérdezik meg, amiről Hobo is többször is beszélt: vajon a blues tényleg haldoklik?

- A blues él, de kihalt belőle a forradalom. A szabadság indokolatlanná tette a lázadást. Vendéglátós blues szól szinte mindenütt, Amerikában is sok helyen. A mai fiatal zenészeknek pedig nincs hiteles mondanivalójuk, gondolatuk ebben a stílusban - válaszolta kérdésünkre Ferenczi György, aki hozzátette: az ő generációja még a nagy öregek - Török Ádám, Póka Egon, Tátrai Tibor, Deák Bill Gyula, Hobo - között szívhatta magába ezt az életérzést. A zene forradalmiságát, amely egy közös tiltakozási formát adott a hatalom és a rendszer ellen.

Ezért van még mindig erejük és hatásuk a blues hazai nagy élő úttörőinek. Ők megharcoltak ezért a műfajért. Hiteles mindaz, amit képviselnek 60-70 évesen is a színpadon.

Alapvetően rhythm and blues-zenész vagyok, akinek fontos a saját kultúrája - mondta lapunknak Ferenczi György (középen)
Fotó: Eöri-Szabó Zsolt/Nemzeti Színház

Szerinte ma a zenében nehezebb egy ilyen folyamatot generálni, véghezvinni. Úgy érzi, egy szisztéma, a show-biznisz ellen kellene tiltakozni, ami a forradalomból terméket csinált. A világtrendek, a médiaipar ugyanis arra
ösztönzi az új generációkat, azért alakítsanak zenekarokat, hogy pénzt keressenek. Ebből pedig nem szökkenhet szárba a reveláció. Sőt, azok, akik nem tudják szétfeszíteni, szétrúgni azt a határt, hogy önmaguk maradhassanak, még az egyéniségüket, saját hangjukat is elvesztik.

Ferenczi György őszintén beismerte: ő alkalmatlan a termék szerepkörre. Arra, hogy ugyanazokat a számokat játssza mindig. Neki szüksége van a változatosságra, a színességre az életben. Állandóan új dolgokba vág bele, szinte évente frissítik a zenekar repertoárját. Nyitott a zenei stílusokra, a népzenére, a funkyra, a reggae-re, a rock and rollra, a költészetre. Szerinte szinte min-den muzsika fúziós.

- Hendrix komplex zenét játszott, kilépett a háromakkordos sávból, és a mai napig ható és élő muzsikát hozott létre. Nekem ő ebben a sokoldalúságában a példaképem. Szeretem keverni a stílusokat, a műfajokat, felfedezni bennük mindig valami újdonságot. Nemcsak zenében, hanem az irodalomban, a kortárs művek között is. Amikor megszületett a Petőfi verseit feldolgozó albumunk, amelynek épp a Veszprémi Petőfi Színházban volt a premierje jó pár éve, akkor érezhettem, hogy a költők közül sokan igazi rock and roll-emberek voltak.

A szabadság sámánjai, aki egy szamurájkarddal is képesek forradalmilag hatni. Így aztán több ilyen verses albumot is készítettünk Gérecz Attila, Kiss Anna, Lackfi János műveiből. Nekem mindig változott az utam. Alapvetően rhythm and blues-zenész vagyok, akinek fontos a saját kultúrája. A 2000-es években elkezdtem intenzíven a népzene felé fordulni, s amióta Kovács Zombor és Brendan Power kifejlesztett egy új szájharmonikát, azóta azon játszom a magyar bluest a táncházakban, koncerteken - mondta a népszerű zenész, aki örül annak, hogy egyre népszerűbb a táncházmozgalom, s ott tapasztalhat meg olyan hangulatot, mint a kilencvenes években a blueskocsmákban.

Arra a felvetésre, hogy a politika mennyire próbálja ezeket a helyeket divatossá tenni, s a népszerűségének erősítésére fordítani, Ferenczi György azt felelte: néha érzékelt ilyen erőltetett próbálkozásokat, de szerinte ebben a műfajban a politikusok esélytelenek.

- Nem politikusoknak való közeg ez. Nincs benne pénz. Van egy-kettő közülük, aki eljár ilyen helyekre, ők a hangulatért, a muzsikáért jönnek. Én mindegyiknek, a királynak is azt kívánom, jöjjenek el egy hetedik kerületi táncházba, akkor érezhetik igazán, milyen gazdag is a magyar kultúra és néplélek - tette hozzá a zenész, aki örül annak, hogy az internet szabadsága pedig megad-ja számára, hogy mindig megtalálják a zenekarát. Mesterséges üzleti nyomás nélkül is koncertezhetnek úgy, hogy nem erőltetik a nézőkre őket.
Tapasztalata szerint ahová egyszer elmennek fellépni, utána ott egyre többen kíváncsiak rájuk.

Így él benne is tovább a blues. Amely számára mindig több, mint forradalom.

Ferenczi György 1968-ban született. EMeRTon-díjas magyar szájharmonika-művész, énekes, hegedűs, gitáros. 1985-ben country- zenészként kezdte pálya-futását a Kápa együttesben, majd négy évig külföldön játszott a Rodeo zenekarral.

Tagja volt az S Modell együttesnek, megalakította a Herfli Davidson formációt, majd létrehozta a Rackajamot. Fúziós zenét játszik, egyre inkább határozottan a népzene, a költészet felé fordulva. Stúdiózenészként közel 250 lemezen játszott.