Feljegyzések egy rendőrautó hátsó üléséről

Bár a kávé hamar elfogyott, az izgalmak és a kérdések kitartottak hajnalig, a tizenkétórás akció végéig.

– Tizenkét éve dolgozom rendőrként, azóta szeretem csinálni – mondja el az este elején Jakab Zoltán rendőr főtörzsőrmester, balesethelyszínelő és -vizsgáló. Szó esik még hivatásról, helyi jellemzőkről és eddigi tapasztalatokról is Ajkára menet, ugyanis a Veszprémi és az Ajkai Rendőrkapitányság közös akció keretében ellenőrzi a két várost és a környező településeket szombat éjszaka.

Behuppanok a hátsóülésre, ösztönszerűen kattintom a biztonsági övet, mikor kiderül, a fokozott ellenőrzések egyik kiemelt célja épp az, hogy azokat is kiszűrjék, akik ezt nem teszik meg. A veszprémiek törekednek rá, hogy több hasonló, valamely városi kapitánysággal történő együttműködésre kerüljön sor. Ajkára érve, a helyi erőkkel kiegészülve aztán megkezdődik az eligazítás.

– Megváltoztak a szórakozási és az alkoholfogyasztási szokások, most már nem lehet csupán a hétvégére mint ilyen szempontól kiemelt időszakra koncentrálni. Nincsenek többé kijelölt napok, ugyanúgy találkozunk ittas sofőrökkel hétköznap, mint hétvégén – mondja el Adamovics László rendőr őrnagy, a Veszprémi Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztályának vezetője a szombati razzia kapcsán.

Fotó: Balogh Ákos

– Az ittas vezetők potenciális veszélyforrások, hiszen bármikor balesetet okozhatnak, veszélyeztetve önmagukat és a közlekedés további résztvevőit is. A hétvégi akció célja az ittas sofőrök kiszűrése, a passzív biztonsági eszközök használatának ellenőrzése, és a közlekedési balesetek megelőzése. Ennek értelmében előbb három kisebb, illetve néhány jelentősebb szórakozóhely és kocsma környékét ellenőriztük Ajkán és a környező kistelepüléseken.

Itt nem került sor intézkedésre, szerencsére senki sem gondolta úgy, hogy alkoholfogyasztás után ül a volán mögé, igaz beleszaladunk néhány fiatalba, ahol a sofőr ugyan józan, de az utasok már láthatóan jókedvűek. Az éjszaka közepe táján az ajkai kollégákkal kiegészülve indulunk el Veszprémbe, hogy az ottani járművezetőket is ellenőrizzük.

Itt előbb egy engedély nélkül vezető sofőrt sikerül kiszűrni és vele szemben intézkedni, majd a hajnali órákban egy központi, ám sötétebb, erdős területen néhány szóváltásba keveredő, dulakodó fiatalra lettek figyelmesek az egyenruhások, akiknek csapatát hamar feloszlatták, mielőtt garázdaságra kerülhetett volna sor.

A motiváció továbbra is tart, figyelmüket még ekkor sem kerüli el semmi, legyen szó hiányzó rendszámról, lejárt műszakiról vagy szabályellenes, balesetveszélyes parkolásról, bár hozzáteszik, sokszor ők maguk sem örülnek, ha büntetést kell kiróniuk. Az ajkai kollégáktól hajnalban búcsúzunk, ám a veszprémi rendőrök még öt óra után is folytatják a munkát, egészen reggelig. Adamovics László rendőr őrnagytól megtudjuk, hogy az akció során közel 140 gépkocsivezetőt ellenőriztek, egy sofőrnél sem merült fel az ittasság gyanúja.

Pozitívumként emelte ki, hogy a baráti társaságokban mindig volt egy olyan személy, aki nem fogyasztott alkoholt az éjszaka folyamán, és vállalta a sofőr szerepét. A hivatás iránti szenvedély már-már ragadós; Rózsa Tamás törzszászlós, balesethelyszínelő és -vizsgáló kérdéseimre még ilyenkor is lelkesen ad felvilágosítást munkáját illetően. A szemeimet hat óra körül már nehezen tartom nyitva, s bár eldöntöttem, kitartok, a közúti ellenőrzések végére fáradtan köszönök el a rendőröktől, akik, mint láttuk, szombat éjszaka is vigyázták a várost.