A történelem bosszút állhat a múltját feledő utókoron

- Tudom, hogy sokaknak már elegük van a múltból. Tudom, hogy az alvadt vérrel és feldolgozatlan tragédiákkal terhes magyar történelem alig cipelhető súlyként húzza sokszor a lelkünket. Tudom és megértem, hogy néha már sokszor kimondanánk: elegünk van a vesztes háborúk, bukott forradalmak, békének hazudott szolgaságok és felfoghatatlan mértékű népirtások úgynevezett megünnepléséből. Tudom, hogy sokan fáradtak a mindennapok küzdelmei miatt, és a közelgő tavasz sokakat arra csábít, hogy az örömöt, a feltámadást, a reményt és a büszkeséget találják meg a régi időkben is, sőt, inkább a jövendőről hallanának szép és biztató szavakat. Mégis néha muszáj a hátunkra vennünk az emlékezés terhét, különben a történelem nem az élet tanítómestere, hanem az élők ítélőszéke lesz. Megismétli magát és bosszút áll a feledékeny utókoron. Ezért gyűltünk össze a kommunizmus áldozatainak emléknapján. Emlékezni nem mindig jó, de emlékezni mégis mindig kell. Nem csupán jog és lehetőség, hanem kötelesség is egyben - mondta el köszöntőjében a Faller szakképző iskola aulájában összegyűlt hallgatóság előtt Campanari-Talabér Márta, Várpalota polgármestere.

A várpalotai 56-os Szövetség képviseletében Egerszegi Lajos is koszorúzott az emléktáblánál a rendezvény előtt Fotó: Szabó Péter Dániel

A folytatásban a témába vágó előadásokat hallgathattak meg a megjelentek. Horváth Miklós hadtörténész professzor 1956 hadtörténetéről beszélt a várpalotai események tükrében, míg M. Kiss Sándor történész professzor Utak 56-hoz címmel tartott előadást. Kahler Frigyes jogtörténész, Forradalom? Forradalom! című előadását is meghallgathatta a közönség, míg Galambos István történész az Adalékok az 1956-os forradalom és szabadságharc várpalotai eseményeihez című könyvhöz felhasznált levéltári forrásokat ismertetette. A rendezvény előtt a résztvevők koszorúkat helyeztek el a szakképző falán található, a kommunizmus áldozatai előtt tisztelgő emléktáblánál.