Hírek

2017.07.27. 09:13

Legyenek mindnyájan együtt – Ökumenikus zarándoklat a keresztény egységért

Bakonybél – Ménfőcsanakról indult és Pápán ért véget az az ökumenikus zarándoklat, melyet a Szent Lukács Dékánia, a bakonybéli Szent Mauriciusz Monostor, a Pápai Református Egyházközség és az Evangélikus Hittudományi Egyetem július 15–21. között szervezett meg. A zarándokok a közel száz kilométeres út során a keresztény felekezetek megbékéléséért, egymás felé közeledéséért imádkoztak.

Leitner Vera

Harmincnégyen vágtak neki az ötnapos ökumenikus zarándoklatnak, melynek során naponta 22–28 kilométert tettek meg a résztvevők. Mint azt Halmos Ábeltől, a bakonybéli monostor perjelétől, a zarándoklat egyik szervezőjétől megtudtuk, a legfiatalabb gyalogló húsz éves körüli volt, de akadt hetven feletti is. A legfontosabb azonban, hogy a zarándokok mindhárom felekezetet képviselték.

–Az ökumenikus zarándoklatot a reformáció 500. évfordulójának apropóján szerveztük a „Legyenek mindnyájan egy" mottóval. Ez egy idézet János evangéliumából, Jézus főpapi imájából, aki az egyház, a keresztények egységéért imádkozik. A fő célkitűzés az volt, hogy az egymástól elszakadt keresztény felekezetek megbékéljenek egymással, kiengesztelődjenek és együtt keressük az egység útját – fejti ki a perjel. – A zarándoklatot reformátusok, evangélikusok és bencések együtt szervezték, így a kezdeményezés védnöke és támogatója Szemerei János, a Nyugati Evangélikus Egyházkerület püspöke, Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi vezetője és a pannonhalmi főapát, Várszegi Asztrik püspök volt. Az út során a reformáció helyszíneit, protestáns gyülekezeteket és bencés monostorokat kötöttük össze, a cél pedig egyházaink értékeinek megismerése volt, ezért ez alkalommal a reformáció következő négy nagy gondolatát, a négy „sola"-t vettük sorra: a Szentírás, a hit, a kegyelem és Krisztus meghatározó szerepét üdvösségünk művében. Ezeken elmélkedtünk, ezeket igyekeztünk jobban megérteni. Ezek a reformátoroktól származnak, de ez közös hite az egész kereszténységnek, ezt szeretnénk mi is jobban megérteni és mindazokat a kereszténységben együtt átélni, ami közös.

Halmos Ábel úgy véli, a történelem során a keresztény felekezetek sokszor azt hangoztatták, ami elválasztja őket egymástól, mindazok helyett, ami összetartja.

– Ha megnézzük, sokkal több olyan kapcsot találunk, ami összeköt, mert közös a Szentírás, közös a hitvallás, a keresztség. Ugyanazt a Krisztus követjük, aki ugyanarra hív bennünket, hogy hirdessük az ő örömhírét az embereknek, hogy abban minél több embert részesítsünk, és hogy szeretetszolgálattal forduljunk az emberek felé. A zsoltárok is közösek, az ősi énekek, és nagyon fontos, hogy mi, akik keresztények vagyunk, ezt felismerjük, megértsük – emelte ki Halmos Ábel. – A kereszténység sokszor kissé elméleti vallás, a hitet fejben éljük meg. A zarándoklat műfaját azért is választottuk, mivel ez egyben testi gyakorlat is, voltak olyan időszakok, ahol csendben gyalogoltunk és hagytuk, hogy a természet hasson ránk, s úgy szülessen meg az imádság, de maga az, hogy az ember elfárad és megy, az is egyfajta ima; a fáradtságot is fel lehet ajánlani. Minden zarándok kapott egy kopt keresztet a zarándoklat kezdetén, ami Bakonybélben, Anzelm testvér műhelyében készült. Ez emlékeztet arra, hogy az életünknek vannak keresztjei, nehézségei, ugyanakkor arra is, hogy vannak szenvedő emberek. A kopt kereszt jelenleg arra is emlékeztet, hogy a közel-keleti keresztényeket üldözik Egyiptomban, Irakban, Szíriában, így a zarándoklat egyben felajánlás volt az ott élő keresztényekért, üldözöttekért, szenvedőkért is.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!