Megfulladt a diáklány a menzán - Keresik a tragédia okát

Szerintük a tragédiának van felelőse, mert ők nyugodtan engedték el gyermeküket az iskolába, és úgy gondolták, ott biztonságban van, nem életveszélyben – zokog az édesanya, Wolsztné Oláh Lívia, a történtek után közel másfél évvel is mély szomorúságban.

Wolsztné Oláh Lívia, az édesanya az ő szeretett kislánya, Réka fotójával. A mai napig nem tudják, máig nem derült ki, pontosan mi okozta Réka halálát. Ezért ügyvédhez fordultak (Fotó: Kovács Erika)

– Életvidám, sportos, kitartó lány volt Réka, nagyon boldogan éltünk öttagú családunkkal – meséli az anya, aki imádott lánya születésnapját, névnapját, a karácsonyt a temetőben tölti a tragédia óta Réka sírjánál. Lányával évekkel korábban megbeszélték, mit sütnek majd az iskolai ballagására, és milyen lesz a csokra, amit most a temetőbe visznek ki hozzá. Az anya utolsó emléke róla, amikor előző délután uzsonnakészítés közben átölelte, és azt mondta neki: Anyóka, szeretlek!

2013. január 22-én iskola után az ebédlőbe ment Réka az iskolatársaival együtt, ahol paprikás krumplit és uborkát evett.

Az iskolatársai elmondása szerint a lányom egyszer csak felállt az asztaltól és kiment az udvarra, barátnője pár perc múlva utánament, aztán szóltak többen is a konyhásoknak, hogy rosszul van Réka. Az anya úgy tudja, az iskolát hívták először, aztán a körzeti orvost, majd átszaladtak a helyi patikába is segítségért, közben csak telt az idő.

– Az iskola gazdasági vezetője hívott fel engem, és mondta, ne ijedjek meg, a kislányom elájult, de nincs semmi baj, már szóltak a mentőknek. Anyósom is hívott nemsokára, hogy újraélesztik a kislányt, mi azonnal odaindultunk Ajkáról hozzá – beszél a tragikus percekről az anya. Felidézi: az óvodai folyosón feküdt Réka, a mentők, a körzeti orvos, a patikus és még sok ember vette körül. Borzalmas perceket éltünk át. Egyszer csak valaki mondta, ismét dobog a szíve, ezt éreztem is, mert mellette térdeltem, fogtam a kezét, bizakodtam, de azt is mondták, Réka ettől még lehet agyhalott. Ezt szinte meg sem hallottam, úgy gondoltam, az én lányom nem halhat meg, fiatal, életerős, biztosan mindjárt felugrik és nevetve megkérdi, mi ez a nagy felhajtás, anya? Keservesen teltek a percek, valaki mondta, a hosszú ideig tartó oxigénhiányos állapot miatt gond lehet, több mint húsz perc telt már el. Gyermekünk továbbra is eszméletlen maradt, azt hittem, rémálom az egész. Édesapja felemelte, a hordágyra tette, majd a mentő elvitte, mi utána mentünk. A megyei Csolnoky kórházban megállapították, agyi ödéma lépett fel nála az oxigénhiány miatt. Többé nem lehetett felébreszteni, három napon át küzdöttek az életéért. Hétfői nap volt, amikor közölték: nincs remény, és két út áll előttünk, hagyjuk tovább vegetálni, míg a szervei fel nem mondják a szolgálatot, vagy levesszük a gépről. Szörnyű vívódás után úgy döntöttünk, utóbbit választjuk, mert tudtuk, a lányunk így nem akart volna tovább élni! Mai napig hallom a monitorok csipogó, idegtépő hangját – néz maga elé az anya. Az orvosok mindent megtettek, küzdöttek az életéért, de hiába. Aztán jelezték nekünk, hogy szerveit felajánlhatjuk, ekkor újabb kemény erőpróba elé állított minket az élet, de úgy határoztunk, ha már egyszer imádott kislányunkat elvesztettük, legalább éljen az tovább, akinek még van esélye. Szervei öt életet mentettek meg – teszi elém a szervkoordinációs iroda vezetője levelét Lívia.

– Az igazság, hogy mi okozta a tragédiát, máig nem derült ki, szeretnénk tudni, ezért ügyvédhez fordultunk – jelenti ki. Majd elmagyarázza, hogy a mai napig nem sem tudják mi történt, és hogy ki a felelős, emiatt a fenntartó intézményt is megkeresték. Szeretnék felhívni a figyelmet arra is, hogy ez a szörnyű tragédia jelezze az embereknek, mindenkinek meg kell tanulni a fuldoklót elsősegélyben részesíteni, a légutakat szabaddá tenni, hiszen bárkivel megtörténhet, hogy a torkán akad a falat. Ezért különösen a diákmenzák személyzetét, de az iskolában dolgozókat és a diákokat is meg kell tanítani életet menteni. Lívia azt mondja, vigyázzunk egymásra emberek, bármelyik háziorvos bárkinek elmagyarázza, mi a teendő egy ilyen kritikus helyzetben.