Szentté avatták Teréz anyát

A szentmisén Angelo Amato érsek röviden összegezte Teréz anya életrajzát, majd kérte a pápát, hogy az egyház nevében kanonizálja a szentek között. Ferenc pápa ezekkel a szavakkal emelte a szentek sorába: „Kinyilvánítjuk, hogy Boldog Kalkuttai Teréz szent volt, felvezetjük a szentjeink közé, elvárva, hogy őt az egész egyház tisztelje!" A pápa prédikációjában a megszentelt élet és a nőiesség alakjának nevezte, akinek mindennél szentebb volt az emberi élet, méltatta nagylelkűségét és önfeláldozását. „Lehajolt azokhoz, akiket elküldtek, akiket az út mellett hagytak meghalni, meglátva bennük az Istentől kapott méltóságukat. Felemelte hangját a világi hatalmasok ellen, így bűntudat támadhatott bennük a felelősségük miatt, hogy megteremtették a szegénységet" - fogalmazott szentbeszédében.

Teréz anya Agnes Gonxha Bojaxhiu néven született az akkori Oszmán birodalom Üsküb városában (ma Macedónia fővárosa, Szkopje). Az Albániában és Macedóniában élő aromán kisebbséghez tartozott, családja Koszovó katolikusok lakta részéből költözött el, és az új, muszlim lakta területen is megtartotta katolikus hitét. Apját gyerekként elveszítette, anyja tartotta el őt és két idősebb nővérét, aki aktív szerepet vállalt az egyházközségben is. Ágnes is elmélyült a hitben, tagja lett a Mária Kongregációnak, 18 évesen pedig elhatározta, hogy missziós nővér szeretne lenni Indiában, így jelentkezett az ott szolgálatot teljesítő Loreto nővérekhez, akik pár hónap felkészülés után Dardzsilingbe helyezték, ahol 1931-ben tette le szerzetesi fogadalmát, nevét Lisieux-i Szent Teréz iránti tiszteletből választotta. 1930-tól 1948-ig földrajzot és hittant tanított a kalkuttai Szent Mária szerzetesi iskolában, melynek 1944-től igazgatója lett.

Egy 1946-os vonatútja során szembesült az indiaiak igazi szegénységével és nyomorával, 1948-ban elhagyta az iskolát, hogy még inkább egy legyen a szegények közül, innentől kezdve fehér száriban járt. Egészségügyi tanulmányokat folytatott, majd néhány nővérével és segítőjével együtt gyógyította és tanította a szegényeket. 1950-ben, megkapva a pápai jóváhagyást, megalapította a Szeretet Misszionáriusai női szerzetesrendet, melyet 1965-ben kiterjeszthetett más országokra is. A közösség hivatása a fizikai és lelki szegények szolgálata. Iskolákat alapítottak nyomortelepeken, és otthonokat nyitottak többek között árváknak, leprás és AIDS-es betegeknek, volt prostituáltaknak. Munkájuk gyümölcseként az 1970-es évekre a rend nemzetközileg is ismertté vált, Teréz anya díjakat is átvehetett, többek között 1979-ben a Nobel-békedíjat. 1997. szeptember 5-én hunyt el, s bár India nem keresztény ország, mégis állami temetést és háromnapos gyászt rendeltek el tiszteletére. Halála napját az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlése magyar kezdeményezésre a jótékonyság világnapjává nyilvánította.

Boldoggá avatása 1999-ben indult el, egy vitatott csodás gyógyulásra hivatkozva II. János Pál pápa 2003-ban avatta boldoggá. Szentté avatásához még egy csoda szükségeltetett, ami egy brazil mérnök 2008-as megmagyarázhatatlan gyógyulásával bekövetkezett. A kómából váratlanul, tünetmentesen felépülő férfiért Teréz anya égi közbenjárásáért imádkoztak. A szentté avatási eljárás tavaly kezdődött.

„Legyek útmutató azok számára, akik utat tévesztettek, mutassak célt azoknak, akik céltalanul bolyonganak, azoknak, akik nem tudják, mondjam el, hogy ők Isten gyermekei, eszközök a gyógyulás és a feltámadás soha véget nem érő munkájában..." - részlet Kalkuttai Szent Teréz Isten eszköze vagyok című imádságából.