Mindennapi választásaink

A filmbarátok megtöltötték a termet, ahol Makk Károly és a film alapjául szolgáló novellát író Tatay Sándor lánya, Tatay Ágota is beszélgetett a közönséggel. 

Az 1958-ban Badacsonyban készült film vetítése alatt néma csend volt a teremben, azt követően viszont számtalan körülményre, részletre voltak kíváncsiak a jelenlevők. Mint kiderült, a közönségtalálkozó résztvevői azt a következtetést vonták le, hogy az író és a rendező tökéletesen egymásra talált a film kapcsán. 

A településen ma is szívesen és sokat tartózkodó rendező, Makk Károly úgy fogalmazott a film kapcsán, hogy a művészet művi úton hoz létre valamit, ami más, mint a valóság. 

Ezek a dolgok azzal a vággyal születhetnek meg, hogy elgondolkoztassák az embereket. Lássák, milyen a kiszolgáltatottság, a szegénység, az emberi szenvedély. Hogy ez a púpos lány azt hiszi, meg tudja kaparintani ezt a férfit, akibe halálosan szerelmes. 

Akinek meghalt a felesége, és most nem tud választani. Márpedig a választási kényszer mindennap vár ránk, ez az emberi élet egyik legnagyobb dilemmája - mondta Makk Károly. 

Véleménye szerint, akik ilyen filmet csinálnak, azok kétsége, hogy nem nagyon szerencsés a művilág előállításával protezsálni és megváltoztatni az élet törvényeit. Azt hazudni, hogy a főszereplő boldog ember lesz. 

A filmről megtudták még az érdeklődők, hogy itthon nem talált kellő fogadtatásra, talán kíméletlen nyomasztósága miatt, és főleg, mert 1945 után játszódik, és a főhős itt nem a fejlődést választotta. - Fiatal rendezőként készítettem ezt a fimet, amely 1958-ban a filmfesztivál nagydíját nyerte el San Franciscóban. 

Tehát valahol messze találtak benne egy üzenetet. Én magam rögtön éreztem, hogy a történet filmre kívánkozik. Tatay Sándor isteni írása az emberi természet ismeretéről árulkodik. Szomorú ugyan, de a sírás éppúgy hozzá tartozik az emberi természethez, mint a nevetés - vallotta a rendező.

Tatay Ágota emlékei szerint édesapja legkedvesebb novellái közé tartozott a Ház a sziklák alatt. Az akkor még kislány Ágota részt vett a forgatáson, édesanyja szerepelt a film szüretjelenetében. 

Mosolyogva emlékezett rá, hogy a filmhez Budapestről hoztak le egy rókát, miközben a badacsonyiak nevettek a lökött pesti filmeseken, mondván, hogy azt bizony itt is találtak volna minden tyúkólban. Ágota elárulta azt is, hogy édesapja 1945-ben egy szigligeti filmforgatás kapcsán járt először Badacsonyban. 

A Rodostó házban töltött napok során szeretett bele a hegybe és vidékébe, valamint a ház gondnokának lányába, későbbi feleségébe, Ágota édesanyjába. Összeházasodtak, két év múlva pedig vettek egy pincét a hegyen, ahol családjával ma is pihen és szőlészettel, borászattal foglalkozik az író keramikus lánya.